Augusztus 18-23. között újra megrendezésre került a Nemzetközi Fazekas Szimpózium Litvániában, Leliūnai-ban. A rendezvényen a NESZ közvetítésén keresztül 3 keramikus mester: Barcsay Andrea, Czégény Klára és Hugyecz László vehetett részt és mutatta be a magyar keramikus kultúrát.

A szimpózium témájának a Hagyományos népi kerámiaformákat adták meg. A nemzetközi találkozó célja volt, hogy megismertesse a résztvevőkkel a különböző országok hagyományos keramikus mesterségeit és helyi jellegzetességeit, valamint a technológia végtelen lehetőségeit és vonzerejét. A következőkben Barcsay Andrea élménybeszámolóját olvashatjátok.

A Leliūnai falu Vytautas Valiusio múzeumban tartott nemzetközi fesztiválon kiemelt vendégek voltunk szlovén, lett, ukrán és litván fazekas-keramikus kollégák mellett.

Első feladatunk samottos agyag felhasználásával kisebb, mutatós edények korongozása volt, melyeket a zsengélés után az obvara (tésztaraku) technikával égettünk ki.

A következő napokban hagyományos fazekasságból nyert formákat korongoztunk, füleztünk és díszítettünk, 3-4 edényt korongoztunk, kantát, szilkét, korsót, szűrőtálat, serpenyőt, melyeket húzott füllel füleztünk és hagyományos motívumokkal díszítettünk.

Kész, hagyományőrző tárgyakkal érkeztünk, melyekből impozáns kiállítást rendeztek vendéglátóink, majd fiatal zenészek kortárs zeneművek előadása kíséretében megnyitottuk kiállításunkat a helyi múzeumban. 

Feladatunk volt továbbá, hogy mutassuk be a magyar hagyományos népi kerámiát, erre én készültem egy vetítéssel. Bemutattam régi fotók kíséretében az agyag feldolgozását a bányászattól egészen a piacon való árusításig, mindezt angol nyelven. A tervezett tíz perces bemutatkozás közel egy órásra sikeredett, hiszen házigazdánk óriási rajongója a magyar fazekasságnak, így kibővített bemutatót kellett tartani. Igazán büszkék voltunk elődeinkre és a kortárs fazekasainkra.

Helyi fazekas segítségével kezdtünk neki az obvara technikának, melyhez előzőleg bekevertük a tésztát; liszt, cukor, élesztő és víz felhasználásával.

A gázkemencét 930-ra fűtöttük fel, majd kesztyűben, hosszú fogókkal szedtük ki a tárgyakat, azonnal a tészta keverékbe nyomtuk, majd a hideg vízbe helyeztük. Nagyon izgalmas, változatos mintájú kerámiát kaptunk. 

A szimpózium zárásaként a litván kulturális intézet vezetője és a megyei múzeumok igazgatója köszöntött bennünket, köszönte meg a jelenlétünket és a munkánkat; szívélyes meghívást kaptunk a következő találkozóra.

Kellemes, tapasztalással teli napokat töltöttünk Leliūnaiban.