„Nagyon megtisztelő volt számomra, hogy kézműves alkotóként részt vehettem a 25. Büyükcekmecei Nemzetközi Kulturális és Kézműves Fesztiválon. Magyarországról 5 alkotó képviselte hazánkat: Komjáthi Tamásné – szövő népi iparművész, Kripta Istvánné hímző népi iparművész, Dr Tóthné Kőrősi Zsófia höveji csipkevarró, Tóth-Kőrősi Csenge hímző és jómagam Kiss Tünde gyékényfonó népi iparművész.

A fesztivál helyszíne egy régi történelmi városrészben kapott helyett, az 1566-ban épült Karavánszerájban, mely napjainkban kulturális rendezvényeknek, kiállításoknak ad helyszínt. Az első utunk oda vezetett, hiszen a megnyitó a mi kiállításunkat is be kellett rendezni, illetve az eszközöket, portékákat szépen elrendezni.

Hivatalosan július 24-én nyitotta meg kapuját a rendezvény a látogatók előtt és augusztus 03-ig volt látogatható. Ezen időszakban minden nap 12-től 11-ig, de gyakran éjfélig is ott voltunk és fogadtuk  a látogatókat. Akik jellemzően inkább az esti órákban érkeztek. Érdekes volt látni, hogy családok esténként piknikeztek, kint töltötték az időt a parkban, gyakran kicsi gyerekekkel késő éjszakáig.

A fesztiválon 22 nemzet 65 kézműves alkotója mutatkozott be. Így nagyon színes és látványos kézműves technikákat, mesterségeket lehetett megtekinteni. Szálas anyagokból rajtam kívül még ketten voltak Törökországból (egy csuhéfonó és egy kosárfonó), és még egy szalmafonó Fehéroroszországból. Számomra a csuhéfonó technikája volt a legérdekesebb, mert az álalunk ismert fonásoktól egy teljesen eltérő spiráltechnikával dolgozott.  Számukra az általam bemutatott csuhésodringolás volt új, így közös tanulás és tanítás is megvalósult a pár nap alatt.

A fesztivál teljes ideje alatt bemutatót tartottunk, én elsősorban csuhéból készítettem sodringolt technikával alátétet, de készültek még babák és játékok is. Kákából meg üvegeket fontam be.

A fesztivál ideje alatt egy workshopot is kellett tartanom, melynek a helyszíne a Szulejmán mecset mellett volt. Ez egy előre meghirdetett esemény volt, melyre regisztráció útján lehetett jelentkezni. A két órás foglalkozáson a kákával ismerkedtek meg az érdeklődők, és egy kör formájú alátétet fontunk, melyet a végén levendulával, csuhérózsával díszítettek meg. A foglalkozásnak nagy sikere volt, mindenki ügyesen el tudta készíteni a fonást, így a végén mindenki nagyon elégedetten távozott.

A hivatalos vásári programok mellett nem sok szabadidőnk volt. Mi magyarok külön meghívást kaptunk egy török-magyar zenés estére, ahol magyar és török zenészek adtak közös koncertet. Nagyon izgalmas volt például a Tavaszi szél vizet áraszt népdalunk törökös feldolgozásban, melyet az ő kórusuk énekelt magyarul.

Külön kiemelném a fekete-fehér estet, mely egy gálavacsora és utána koncert és tánc volt a fesztiválon való résztvevőknek, ahol kötelező volt a fehér vagy fekete ruha viselete. Nagyon tetszett, ahogy a török néptáncokat szinte mind ismerték, táncolták és szívesen tanítottak bennünket is. Tényleg egy nagyon jó hangulatú „bulit” szerveztek, ahol mind a táncos csoportok és a kézművesek is nagyon jól érezték magukat.

Ezen kívül még egy Boszporusz hajótúrán vettünk részt, mely mind a táncos és kézműves résztvevőknek lett szervezve. A kirándulás során egy kicsit megismertük Isztambul környékét és egy nagyon hangulatos kis halásztelepülésre kötöttünk ki, ahol volt lehetőségünk egy kicsit nézelődni, vásárolgatni.

Köszönöm a szervezőknek a meghívást és a Népművészeti Egyesületek Szövetségének a lehetőséget, hogy engem delegált erre a fesztiválra.”

Kiss Tünde – gyékényfonó népi iparművész


 

„Július 23-án korai indulás után megérkeztünk Isztambulba. A repülőtérről egyenesen a Sultan Süleyman Caravanserai-ba érkeztünk és elkezdtük a kiállítás valamint mesterségbemutatás előkészítését, berendezését a helyi kiállításrendezők segítségével. Éjfélkor értünk szállásunkra. Másnap reggel 9-kor indultunk a helyszínre, ahol előkészültünk a fesztivál megnyitójára. Itt már viseletben vártuk a látogatókat. A bejáratnál volt egy Singer varrógép, amivel egy kis javítás után bemutattam a kalocsai riselinezés technikáit. Nagy érdeklődés mellett zajlott a pingálás is. Minden nap 10-12 órán át csodálhatták meg a látogatók a kézművesek munkáját. Felejthetetlen volt, amikor egy isztambuli lány kívánságát teljesíthettem. Lehetősége nyílt felpróbálni a kalocsai népviseleti ruhámat. Csillogó szemekkel köszönte meg.

A fekete-fehér esten nagyon jól éreztük magunkat. A sok nemzet együtt énekelt és táncolt az ismert világslágerekre.
A hajókirándulásra reggel 8-kor indultunk, ahol a csodálatos kék tenger látványa fogadott bennünket. Ezután 18 órakor értünk a szerájba és éjjel fél 1-ig bemutatót tartottunk.
Az utolsó előtti napon délelőtt városnézésre mentünk, majd visszatértünk a szerájba mesterségbemutatót tartani. Igaz kicsit fáradtan, de jókedvűen és teljes odaadással vártuk a kedves látogatókat.
Sok barátságot kötöttünk és betekintést nyerhettünk a résztvevő országok hagyományaiba.
Ezúton is köszönöm, hogy a NESZ kötelékében bemutathattam országom és városom népművészetét! Örömmel töltene el, ha máskor is lehetőségem nyílna eljutni ilyen helyekre és más országokat is megismerni.”

Kripta Istvánné