Szakmai tanulmányút és annak tanulságai

2013.április 5-7.

Ausztria – Szlovénia 

Hosszas szervezői munka előzte meg a 2012. őszére tervezett második szakmai tanulmányutat, melynek során ausztriai és szlovéniai néprajzi értékeket látogattunk volna  meg a NESZ tagjaival. A jelentkezők száma azonban olyan kevés volt, hogy törölni kellett a programot, és a külföldi fogadó partnereknél le kellett mondanunk a látogatásunkat.

Új lendületet kapott azonban a megvalósítás szándéka 2013. tavaszán a NESZ elnöke Pál Miklósné Anci ösztönzésére. A jelentkezők száma olyan gyors ütemben emelkedett, hogy napok alatt elérte a 45 fős létszámot. A jelentkezések azonban továbbra is érkeztek, csak érkeztek….

A nagyszámú érdeklődésnek engedve, a létszámot 70 főnél zártuk le, mivel ennél nagyobb kapacitású buszt nem találtunk.

Legnagyobb félelmünk Pál Ancival együtt az volt, hogy hogyan tudjuk problémamentesen kezelni ezt a hatalmas csoportot úgy, hogy a szakmai program ne sérüljön sem időben, se tartalmilag.

Így utólag mondhatom, hogy ez az aggodalmunk fölöslegesnek bizonyult, mivel a csoport minden tagja átérezte ennek a súlyát és igazi csoportszellemben folyt medrében a tervezett szakmai program.

stubing

Nézzük tehát mik is voltak ezek.

A háromnapos program első állomása Graz volt. Ausztria második legnagyobb városa, a bécsiek által „lenézett” város igencsak rácáfol erre a titulusra. Földrajzi fekvésének köszönhetően klímája kellemes, sok a napsütés, kevésbé szeles, sok növényzettel, virágokkal, nyugodalmasan élhető város.

Stájerország fővárosa egyben egyetemi város, kulturális központ, színházakkal, operaházzal, múzeumokkal és kiállítótermekkel. A legnagyobb múzeumi gyűjteményt az un. „Joanneum” kínálja a látogatók számára, melynek több helyszínen berendezett részlegében témák szerint állandó- és időszaki kiállítások vonzzák az érdeklődőket.

Miután csoportunkat a néprajzi gyűjtemény érdekelte, ezért a Néprajzi Múzeumot /Volkskundemuseum/ kerestük fel. Ez a múzeum egy 18.szd-i domonkosrendi apácakolostor épületében és a hozzátartozó kápolnában kapott helyet. A kívülről eredeti állapotát megőrző kolostori épület belső kiállítótermeiben a legmodernebb installációkkal, tárgyi, képi és szöveges információkkal mutatták be a stájer tartomány jellemző tárgyait, viseleteit. A nagyon gazdag és változatos népviseleti ruhadarabok, a speciális steier kalapok mellett a mindennapi életben használt tárgyakat, berendezéseket, háztartási eszközöket, valamint liturgikus tárgyakat is láthattunk.

Az állandó kiállítás mellett egy időszaki kiállítást is megnéztünk, „Farmer, jeans és selyemharisnya” címmel. Itt a hagyományos és mai textíliák ötvözetét, egymás melletti viselkedését  próbálták érzékeltetni a látogatóval a kiállítás rendezői.

A következő programunk a hagyományos stájer viseletek készítésének a mindennapi életben zajló munkafázisaiba és annak végeredményére, a kész termékek árusítására irányult. Hangsúlyozni szeretném, hogy ez a népviseleti műhely és üzlet egyben /!/  Graz belvárosának egyik legforgalmasabb, a hazaiak és külföldiek által gyakran látogatott sétáló utcájában található.

Miután a belvárosban minden ház régi műemléki épület, ez a műhely és a hozzátartozó üzlet – hatalmas kirakataival – ugyancsak egy patinás épület földszintjén és emeletein található.

Az épületet, a benne folyó munkát, az üzletet és a műhelyt Frau dr.Primas mutatta be csoportunk számára, kedvesen és fáradhatatlanul, mivel a magas létszámunk miatt két csoportba osztódtunk és ezért kétszer kellett elmondania minden információt és a feltett kérdésekre válaszolnia.

Az épületet a város biztosítja a Steierisches Heimatwerk számára. A működéshez anyagi támogatást nem ad az állam, önfenntartóként működnek. A minőségi alapanyagokat  hazai gyártóktól szerzik be és csak az országban nem gyártott textíliákat vásárolják külföldön. A munka a helyszínen, saját műhelyeikben folyik, a tervezéstől a kivitelezésen át egészen az árusításig.

A stájer népviselet – elmondásuk szerint – szerencsére reneszánszát éli, örömteli változás, hogy egyre több fiatal igényli és viseli büszkén hétköznap és ünnepi alkalmakkor a dirndl-t.

Az első áldozástól kezdve az esküvőig, a családi eseményektől a hivatalos állami ünnepségekig, a dirndl a legelegánsabb ruhadarab. Van is miből választani, számtalan alapanyag, szín és forma közül, hiszen több mint 100 szabásminta alapján készülnek az alapjában hasonló, mégis egyedi ruhadarabok.

A műhelyekben huszonéves varrónők is dolgoznak, akik nagy odafigyeléssel és már-már művész érzékkel végzik az igen aprólékos, csak kézzel végezhető díszítéseket. Nagy örömmel és kedvvel csinálják ezt a nem futószalagra való, türelmet és figyelmet igénylő munkát. Megrendelés pedig van bőven, mivel a stájer nép büszke a hagyományaira, tiszteli a múltját, beleértve a szokásaikat, ételeiket, italaikat és tradicionális női és férfi viseleteiket egyaránt.

Tapasztalatokkal gazdagodva és vágyakozva hasonló strukturális működésre és egyéni igényekre köszöntük meg vendéglátónknak Frau dr. Primasnak a Steierisches Heimatwerk bemutatását.

Ennyi szakmai élmény után lehetőségünk volt lazítani Graz belvárosában egy rövid séta erejéig, mielőtt a Graz külvárosában lévő szálláshelyünkön pihenni tértünk, persze csak egy finom és kiadós vacsora után.

Második napunk is élménydúsnak ígérkezett, mivel a Graz-közeli  Stübingi  Szabadtéri Múzeumba /Freilichtmuseum Stübing/ látogattunk el, ahol nem csak a stájer tartomány, hanem  Ausztria  valamennyi tájegysége reprezentálva van egy-két jellegzetes épülettel. A tájegységek egymástól jól elkülönített terepen – több négyzetkilométernyi területen – találhatók, ami egyben azt is jelentette, hogy valamennyi felkereséséhez a rendelkezésünkre álló időkeretbe csak „erőltetett menetben” fértünk bele.

A látogatás nemcsak szellemi táplálékul szolgált, hanem egyben fizikai erőnk karbantartására és egészségi állapotunk megóvására is szolgált a sűrű és mély levegővételek alkalmazása által.

A Skanzenben Tarcsay Tünde és férje, dr. Csicsely Tamás voltak a helyi vezetőink, akik szívvel-lélekkel hívták fel a figyelmünket az ott látható értékekre, érdekességekre, jellegzetességekre.

A Skanzen látnivalóinak felsorolása nem célja ennek a cikknek, de az mindenképpen megemlítendő, hogy pedagógusok figyelmébe ajánljuk tanulmányi kirándulások célállomásaként. Tavasztól őszig vannak programok, tematikus foglalkozások felnőttek és gyerekek számára egyaránt.

A skanzeni testi-, lelki felüdülés után néhány órás pihenés következett az autóbuszon ülve, mialatt Ausztriát elhagyva Szlovénia felé folytattuk utunkat. Az időnként téliesre fordult időjárás nem kedvezett a látási viszonyoknak, így a csodaszép havas tájban csak két felhő közti résen gyönyörködhettünk.

Így viszont semmi nem vonta el a csoport figyelmét arról a szakmai előadásról, hasznos  információhalmazról, amit az Egyesület elnöke Pál Miklósné Anci tartott a NESZ-t és a NESZ tagjait érintő fontos kérdésekről, törvényi változásokról.

Az ilyen „buszon üléseket” a későbbiekben is információcsere, a résztvevők konzultációja, probléma-felvetése, javaslata töltötte ki, Anci levezető elnökletével. Kitűnő lehetőség volt ez a határon túli egyesületek képviselői számára, hogy az általuk végzett tevékenységek, feladatok bemutatása mellett személyesen is bemutatkozhassanak az ott lévő kézművesek. Így jobban megismerhették egymást az ország különböző pontjain élő alkotók, nagyobb érdeklődéssel és tisztelettel fordulnak egymás munkája iránt.

Következő állomásunk egy picinyke hegyi falu Kropa volt, mely település az egykori szegkovácsok fészke, bölcsője volt, ahonnan Európa-szerte szállították az általuk kovácsolt „szegeket” és persze nemcsak szegeket, ládákat, szerszámokat. Elismerésül kiváltságokat kaptak az itt élők, mentesültek az adófizetés, és a katonai szolgálat alól is. Napjainkban leginkább a múzeumi gyűjtemény tanúskodik az egykor oly virágzó kézműves iparról.

A múzeumban egy érdekes tárgy is felhívta magára a figyelmet, nemcsak küllemében, hanem hangzása miatt is, ugyanis egy hatalmas zenegépről van szó, ami egy egész zenekart tud képviselni egymagában. Egy prágai mester készítette, több, mint 100 éve, több művet képes játszani kifogástalanul. A fülbemászó dallamok hallatán csoportunk zeneszeretői táncra is perdültek, kortól, nemtől függetlenül.

A kovácsmúzeumi látogatásunkat rövidre kellett fogni, mivel délután még egy csoda várt ránk. A VÖ. /Világörökség/ részét képező Skofja Loca, az egykori püspöki székely, – amire a neve is utal – ahol a vár ódon falai között található helytörténeti és néprajzi gyűjtemény megtekintése volt a célunk.  A vár maga is látványosság, ahogy a domb tetején elhelyezkedve trónol a város fölött, de a benne elhelyezett gazdag gyűjtemény is sok idő és figyelmet érdemel. Érdemes volt felkapaszkodni a sétaúton a vár bejáratáig és nem csak a városra nyíló  panoráma miatt.

A földszinten a város történetét bemutató kiállítás látható, az emeleten pedig a néprajzi gyűjtemény valamennyi mesterséget érintve, kiemelten bemutatva a méltán híres csipkeverést, annak különböző mintáit, technikáit. A skofjai mézes-sütemény, amit több, mint  száz évvel ezelőtt apácák kezdtek el sütni, ugyancsak innen indult el hódító útjára, úgy az ütőfás, mint a formázott, díszített mézesek. A vitrinekben számos egykor használt formát, figurát mutattak be, melyek között az állatfigurák szerepeltek legnagyobb számban.

Tudtunk volna még nézelődni a múzeumi gyűjteményben és a várhoz tartozó kápolna gyönyörűen faragott fa oltáraiban, de sajnos záróra közeledtével nem maradhattunk tovább.

A város főutcája és főtere is kínált látni- és fotózni valót, így aztán sétáltunk a barokk pompában díszelgő városka főutcáján, melyet egy korábbi földrengés elpusztult házai után építettek újjá. A földrengést egyetlen jól megépített ház élte túl, az egykori gabonaraktár, mely ma  múzeum.

Rövid buszozás után Kranjba – egy fallal körülvett középkori óvárosba – érkeztünk a szállodába, mely rendkívül elegáns volt és kitűnő svédasztalos vacsorával várta az elfáradt sereget. Azok, akik még bírták, éjszakai városnézésre indultak, felfedezni az óváros esti életét és mondhatom: nem bánták meg.

Bőséges svédasztalos reggeli után harmadik napi programunk célja Lendva városa volt, mely a muravidéki magyarság szellemi és kulturális központja. Az itt található vár ad otthont a szerény néprajzi gyűjtemény mellett Zala György – a város szülötte – emlékszobájának is.

Ő készítette a Hősök  terén álló emlékmű valamennyi szobrát, melynek központi alakjával a 36 méteres oszlop tetején álló angyallal a párizsi világkiállításon aranyérmet nyert.

A város büszkesége a Makovecz Imre által tervezett Művelődési Központ is, amit részben belülről is megtekintettünk és hazaindulásunkhoz erőt gyűjtve megittunk egy jó kávét.

Budapestre a Keleti pályaudvarhoz a tervezett időben érkeztünk úgy, hogy még minden továbbutazó elérte a hazafelé induló vonatát.

Egész úton hazafelé pedig volt idő átgondolni a látottakat, tapasztaltakat, élményeket és hazaérve továbbadni azoknak, akik ezen a jó hangulatú, tartalmas programon nem vehettek részt.

Gyulay Mari

További képek a