- Mosonyi Csabáné Éva a Tojásdíszítők Egyesületének újraválasztott elnöke
A Tojásdíszítők Egyesülete 2019. augusztus 18-án tartotta éves közgyűlését, melynek keretében Fekete Ildikó lemondását követően a tagok újraválasztották az egyesületet 2014-ben megálmodó és létrehozó Mosonyi Csabáné Évát egyesületi elnöknek. A közgyűlésen megtörtént az elnökségi tagok megszavazása is, a megválasztott képviselők: Báling Aranka és Bereczné Lázár Nóra. Elfogadásra került továbbá az egyesület 2019/2020. évi munkaterve is.
A Tojásdíszítők Egyesülete minden, a téma iránt érdeklődőt nagy szeretettel vár, illetve szívesen áll a szakmai megkeresések, segítségkérések elé.
Az Egyesület hivatalos Facebook oldala: Tojásdíszítők Egyesülete, hivatalos e-mail cím: tojasdiszitok.egyesulete@gmail.com.
- Elhunyt Ferenczi Éva Mária tojáspatkoló
Szomorúan értesültünk, hogy Ferenczi Éva Mária, a Tojásdíszítők Egyesületének alapító, aktív tagja 2019. augusztus 19-én elhunyt.
Személyében a tojásdíszítés meghatározó képviselőjét vesztettük el, hiszen az Egyesületben egyedül a Ferenczi család képviseli a tojáspatkolókat.
Precíz, pedáns, kedves, elegáns embertől és alkotótól kell búcsúznunk. Emlékeinkben és alkotásaiban velünk marad.
- A Népművészet Ifjú Mestere díjban részesült Gajdos Zsuzsanna tojásíró tagunk
Augusztus 20-a alkalmából átadták a Népművészet Mestere és a Népművészet Ifjú Mestere díjakat. Legnagyobb örömünkre és büszkeségünkre Népművészet Ifjú Mestere díjat kapott egyesületi tagunk: Gajdos Zsuzsanna, akinek ezúton is szívből gratulálunk!
A díjazottak teljes névsora elérhető a Hagyományok Háza honlapján: https://hagyomanyokhaza.hu/hu/nepmuveszetmestere
Szeretettel gratulálunk nekik és minden díjazottnak!
- A tojásírás élő hagyománya Magyarországon a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékén
2019-ben „A tojásírás élő hagyománya Magyarországon” felkerült a Szellemi és Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére, közismert nevén az UNESCO listára.
A felterjesztő Mosonyi Éva hímestojás festő népi iparművészt kérdezem, hogy mi teszi erre alkalmassá a hímes tojást?
– Ez egy érdekes dolog, mert a tojásdíszítés nem magyar sajátosság. Az egész Kárpát-medencében ismert húsvéti tojásdíszítési technika a tojásírás. A hímes tojás a kereszténység legnagyobb ünnepéhez köthető, a feltámadás, a termékenység az újjászületés egyetemes szimbóluma. A tojásírás női tevékenységként az egész Kárpát-medencében ismert volt, azonban az alkotóknak köszönhetően különösen gazdag és egyedülálló hagyománya alakult ki.
-Ez régen így volt, de ma is így van ez?
-Az élet jellemzője a változás, mely a népszokásokat mindig is érintette.
A tojásírás kiindulópontja egy-egy tájegység volt, de mára, ahogy az egész világ elérhető az egyes ember számára, a határok elmosódnak, a tojásírás is országszerte elterjedt. Míg régen a paraszti kultúra része volt, ma a városokban is népszerű, ismert és elismert aktív tevékenység a tojásírás.
-Ma máshogy élünk, mint a dédszüleink.
-Így igaz, ezért a modern tojásírók másféle közösségekben alkotnak.
A tudás már nem anyáról lányára száll. Rendszerint iskolásként tanulják meg az iskolákban, játszóházakban, intézményekben. De vannak, akik felnőttként vágnak bele, s a szakirodalom, az internet is segíti őket, hogy elsajátítsák a technikát. Sok olyan tojásíró él közöttünk, akik az alkotás mellett az oktatás feladatát is vállalják, ezzel fenntartják ezt a szép hagyományt.
– Ők, Önök határozták el, hogy a tojásírást el kell ismertetni, mint kulturális örökséget?
-Igen, s ez egy hosszú folyamat. 2016-ban a Tojásdíszítők Egyesülete megrendezte a Tojásdíszítők Első Konferenciája, melyen Dr. Csonka Takács Eszter a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szellemi Kulturális Örökség Igazgatósága vezetője, meghívott fő előadónk beszélt a szellemi kulturális örökségről, a nemzeti lista elemeiről és azok jelentőségéről. Ez volt a magvetés. Ezután jöttek az útkeresés évei, hogy hogyan is fogjunk hozzá ehhez a hatalmas témához, ami a tojásdíszítés. év elején elvállaltam a felterjesztéssel kapcsolatos koordinációs munkát, Gombosi Beatrix néprajzos kértem fel a szakmai részek kidolgozására. A felterjesztéshez csatlakozó tojásírók további kollégák bevonását is javasolták, így az egyre bővült a munkában résztvevők köre. Mindannyian éreztük, hogy ez egy nagyon fontos ügy, amit fel kell vállalni és végig kell vinni, s hogy ebben jó benne lenni. A tojásírással kapcsolatban álló szervezetek, intézmények is kivették a részüket a munkából.
-Melyek ezek a szervezetek?
-A Tojásdíszítők Egyesülete feladatának tekintette az első pillanattól ezt a munkát, de számos szervezet különféle módon vesz részt a hímestojással kapcsolatos értékőrzésben. Példákat nem szívesen mondok, hiszen mindenki megérdemli a köszönetet a munkájáért, de pár példával azért szemléltetem a sokrétűséget: a Magyar Posta húsvéti bélyegein rendszeresen megjeleníti a hagyományos írott tojásokat, vagy a Pécsi Tudományegyetem Szentágothai Szakkollégiuma egyetemistáknak szervez Nemzetközi Tojásíró Napot, az elkészült kis törékeny varázslatokból kiállítást rendeztek. Több önkormányzat is szerepet vállal a hímes tojások megbecsültségének növelésében azzal, hogy a Helyi Értéktárba 4 tojásdíszítő alkotásait és munkásságát is beválasztották A szakirodalomban a nagy áttörést Dr. Györgyi Erzsébet: A tojáshímzés díszítménykincse tanulmány jelentette, mely a Néprajzi Értesítőben jelent meg 1974-ben. Azótatöbb mintagyűjtemény és könyv is megjelent ebben a témában.
Dr. Györgyi Erzsébet néprajzkutató, (ny.) főmuzeológus, a Kiss Áron Magyar Játék Társaság elnöke előadást tart a Tojásdíszítők Egyesületének konferenciáján
-Hányan vettek részt a felterjesztési munkában?
-Összesen 30 tojásíró és 12 egyéb szervezet csatlakozott az ügyhöz.
-Látjuk, hogy a szervezetek meglehetősen különbözőek. Mi a közös a 30 tojásíróban?
– Tojásíró az, aki tudja a tojásdíszítés technikáját, a színezés és a minta jelentését és jelentőségét, s elkötelezetten folytatja az évszázados tradíciót. Ez az alap.
-Kikből lesznek tojásírók?
-Általában nők, többségük húsvét előtt saját magának és családjának ír tojásokat – családanyák, nagymamák, pedagógusok, népművelők, művészetet szerető ügyes kezű emberek. A mesterségbemutatók, kézműves foglalkozások száma egyre nő, mert az érdeklődés szerencsére óriási.
-A hagyományos tudás átörökítás mára meg is szűnt?
-Nem, a tapasztalatom szerint az elkötelezett tojásírók egy része családi hagyományként örökölte a viasszal és írókával készülő hímestojást, ám mára ők vannak kevesebben. De azok, akik más csatornákon keresztül tanulták meg a tojásírást is úgy érzik, hogy igazi énjüket találták meg a tojásírásban. Akárhonnan is tanulják a technikát, hitvallásuk a hagyomány tovább örökítése, a húsvéti ünnepkör nem múlhat el a méhviasz átható illata nélkül.
-Vannak azonban művészek, akik egész évben alkotnak.
-Igen, ők, azaz mi egész évben, rendszeresen foglalkozunk tojásírással, „anyanyelvi szinten“ beszéljük a tojásírást. Legjobbjaink megmérettethetik magukat a különböző pályázatokon, minősíttetik a munkáikat.
-Ez hány embert jelent?
-A Hagyományok Háza száz tojásos alkotót tart számon, s közülük ötven Népi Iparművész címet ért el, egy művész Népművészet Mestere Díjjal rendelkezik. A Népművészet Ifjú Mestere címet 13 alkotó kapta meg. Ők a specialisták, akik – kilépve kisebb közösségükből bemutatják tudásukat az egész világnak. Nemcsak alkotnak, hanem kutatnak és tanítanak is.
-A hímestojás hagyománya hogyan jelenik meg a világon mint magyar sajátosság, ha egész Közép-Kelet-térségünkben jelentős hagyománya van?
-Bár a mi húsvéti hímestojás-díszítés hagyományunk sok mindenben hasonlít a szomszédos népek hagyományaira, mégis jól meghatározhatóak a magyar tájegységekre jellemző sajátosságok. Több olyan kis közösség és alkotó él közöttünk, aki hitelesen közvetíti a táji, történeti stílusok tojásíró hagyományát függetlenül attól, hogy földrajzilag éppen hol él.
-Melyek a történetileg jelentős tojásíró területek?
-Kiemelkedő a Dél-Dunántúl, Sárköz, Gömör vidék, Erdély, különösen Kelet-Erdély.
A tojáskarcolás technikája és motívumkincse a pásztorfaragásokkal mutat rokonságot, főként az Alföld vidékére volt jellemző. Városi, polgári hatásként jelent meg a tojáskarcolás a nyugat-magyarországi területeken, Zala és Vas megyékben. Ezekre a díszítményekre a szabadrajzú minták, a naturalisztikus megjelenítés volt jellemző. A patkolt tojások nem kötődnek tájegységhez, hanem sokkal inkább egy mesterséghez kapcsolódnak: a kovácsok mesterremekként tartották számon a különleges technikai jártasságot igénylő patkolt tojást. Mostanra a tojásírás élő szokás egész Magyarországon. A felterjesztéshez csatlakozó tojásírók is lefedik Magyarország területét.
-Ebben rejlik a szellemi örökség?
-Ebben is, de ennél többről van szó, mert a díszítésen túl a hímes tojáshoz kapcsolódó szokások is az örökség részét képezik. A hímes tojás például kiemelt Krisztus szimbólum. A kerekded tojás formájából adódóan a tökéletesség jelképe, amely az új élet ígéretét hordozza magában. A hímes tojások keresztény rítusokba ágyazottságáról, és változatokban gazdag elterjedéséből arra következtethetünk, hogy a tojásdíszítés nagyon régi hagyomány, mely népművészetünk legarchaikusabb elemeiből építkezik, gazdag szimbólumrendszerrel rendelkezik, részben a kereszténység előtti időkre emlékeztet.
-Ezeket a régi rítusokat ma is ismerik?
-Sajnos a xx. század második felére a húsvéti hagyományok veszítettek jelentőségükből, s ezzel együtt a tojásdíszítés is kiszakadt eredeti funkciójából. Ajándéktárgy, emléktárgy lett belőle. Ekkor kezdtek el kifújt tojásokat használni hímes tojásoknak.
-Hogyan kell a viaszolt tojást elkészíteni?
-A viaszleolvasztásos technika népi megnevezése a ’tojásírás’. Ez utóbbi szó utal a szimbolikus üzenet megteremtésére. A technika általános jellemzője, hogy a felmelegített méhviaszt vagy paraffint egy kis elvékonyított végű eszköz segítségével, szabadkézzel felviszik a tyúktojás felületére, ezzel mintát alkotva. A folyékony anyag lehűlve megdermed, rátapad a tojás felületére. Festékbe mártást követően a viaszolt felületeken nem tapad meg a színanyag. Száradás után pedig leolvasztásra kerül a viasz, aminek helyén, a tojás eredeti színével tárul fel a felrajzolt minta. A tojásíró eszköz neve tájanként változó. Íróka, gica, kanta, kesice …mind ugyanazt jelenti. Az eszköz több formai változatot is mutat, hiszen a fém csövecskén kívül Somogy megyében például lúdtoll végével is írókáztak, a gömöri tojásokat pedig kihegyezett gyufaszállal vagy fogvájóval mintázták.
-Emiatt a motívumok is különbözőek?
-Igen, tájegység szempontjából is. De megkülönböztetünk régi stílusú és új stílusú mintákat is. A régi stílusú mintákra jellemző a szimbolikus kifejezésmód, a geometrikus szerkezet, egyszerű, letisztult vonalvezetés, a tojás teljes felületének harmonikus kitöltése, csupán egy-két szín használata. Az új stílusú minták jellemzője a szabadrajzú vonalvezetés, naturalisztikus kifejezésmód, több színt alkalmaz együttesen, nem törekszik a tojás teljes felületének kitöltésére.
-A régi stílusúak időben hamarabb alakultak ki?
-Az az igazság, hogy a két stílus párhuzamosan élt az elmúlt 200 évben. Míg a kutatók a régi stílus jegyeiben a parasztság ízlésvilágát vélték felfedezni, az új stílusú tojáshímekben a főként polgárság kulturális elemeinek látták.
-Van –e ma létjogosultsága a tojásírásnak?
-A tojásírás kézenfekvő módja a családokon alapuló, mai társadalmi berendezkedésünk erősítésének. A tojásírás a locsolkodás szokása által a párválasztás „ segítője”, a családi és baráti kötelékeket megerősíti, mivel ott a helye a húsvéti terített asztalon, s újra él a komatál küldésének szokása. A tojásírás, a hímes tojás ajándékozása ma is fontos.
-Ez szerencsés, mert így nem is kell fokozottan védeni.
-Nem dőlhetünk hátra. Vegyük például azt, hogy nagyanyáink főtt tojást írtak, és azt a húsvéti ünnepkör alatt el is fogyasztották. A következő évben újra kellett írni a tojásokat, és ez az évente rendszeresen ismétlődő tevékenység őrizte meg a hagyományt. Ma a hímes tojások nagy része kifújt tojáshéjra készül, ami évekig eltartható, így nem kell évről-évre újra írni a friss tojásokat. Ezért, eltűnik a tevékenység, mert húsvét előtt a fiók mélyéről elővéve máris megvan a „dekoráció”, így nem kell évről-évre írni a tojást.
Régen a tojásírás szokásrendszere családon belül öröklődött, ma a generációk külön élnek. Ezért a tudás átörökítése ma jellemzően nem családokban történik. Ez azt eredményezheti, hogy a tojásírást megelőző rituálék, a tojásírás tevékenysége és a hímes tojás utóélete mint például a tojásszentelés, locsolás elkülönül egymástól, illetve egyes elemei eltűnnek.
A tojásírás napja hagyományosan a nagypéntek volt. Pár éve a nagypéntek munkaszüneti nap Magyarországon.
-Ez örvendetes.
-Igen, de ennek eredménye az is, hogy a családok nagy része elutazik otthonról messzire. Saját közösségükből kiszakadva viszont a húsvéti népszokások sem örökíthetők át.
-Mégis, mit tehetünk?
-A Tojásdíszítők Egyesülete, melynek elnöke vagyok, célul tűzte ki a tojásdíszítés hagyományainak, technikáinak és a hozzá kapcsolódó népszokásainak kutatását, életben tartását, minél szélesebb társadalmi megismertetését, továbbfejlesztését. Ennek érdekében szakmai konferenciákat és továbbképzéseket szervezünk. Több városban húsvét előtt tojáskiállítást és ahhoz kapcsolódó tojásíró bemutatót és tanítást vállalunk. Várunk minden lelkes érdeklődőt. Virágozzék tovább a tojásdíszítés hagyománya hazánkban. Fontos, hogy dédunokáink ne csak lássák, de értsék és örömüket leljék benne majd.
- In memoriam Barkó Etelka
A Brassói Néprajzi Múzeum szeptember 10-én adta hírül, hogy a népszerű mester, Barkó Etelka itt hagyott minket.
A tojásírás mestere volt, aki egész életét a diákoknak és a kutatómunkának, valamint közösségének áldozta.
A ciangăi közösség szimbóluma képes volt megőrizni a húsvéti tojás hagyományait és átadni a fiatal generációk számára.
A Kulturális Minisztérium és a nemzeti identitás, az immateriális kulturális örökség védelme érdekében, az „élő emberi kincs” tiszteletbeli címét kapta a kulturális értékek megőrzése és továbbítása érdekében.
Számos munkája mellett a Hétfalusi írott tojások című anyaga minden tojásíró számára fontos szakmai alapdokumentum, melyet egyesületi tagjaink részére is eljuttatott a Barcasági Csángó Alapítvány Magyarországra. Munkájukat és segítségüket ezúton is köszönjük!
Most búcsút mondunk Barkó Etelka nénitől, szívünkben emlékével és a továbbadott fáklyával.
- Magyar Kézműves Remek cím Ágoston Erika és Berszénné Román Erzsébet tagunknak!
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara idén is, immáron XVII. alkalommal hirdette meg a Magyar Kézműves Remek cím pályázatát. Az ünnepélyes eredményhirdetésre 2019. szeptember 27-én, a Hungexpón, az OMÉK rendezvény keretében került sor, ahol egyesületünk két tagja: Ágoston Erika és Berszánné Román Erzsébet is átvehette a megtisztelő címet. Kiállításra került továbbá Bereczné Lázár Nóra és Bakó Ildikó tagok pályamunkája is.
Minden díjazottnak és kiállítónak ezúton is gratulálunk!
További INFO: www.mkik.hu
- Tojásdíszítőink sikerei az idei AMKA pályázaton
A Magyar Kézművességért Alapítvány (AMKA), az IPOSZ-szal, valamint a BKIK Kézműipari Tagozatával idén is meghirdette nyári tematikus pályázatát Magyar Kézművesség 2019, valamint II. Rákóczi Ferenc és kora kézműves szemmel címmel.
A nagy sikerű pályázati felhívásra több száz alkotó jelentkezett pályamunkájával, a kiállítás megnyitóra, valamint a díjak átadására 2019. augusztus 12-én került sor Budapest belvárosában, a Duna Palotában.
Egyesületünk tagjai is sikeresen szerepeltek, valamint került pályamunkája kiállításra. Ezúton gratulálunk az alkotóknak, kiállítók voltak: Ágoston Endréné (Jánoshalma), Ágoston Erika (Jánoshalma), Majorné Szabó Ildikó (Kaposvár), Bereczné Lázár Nóra (Hódmezővásárhely-Budapest), Berszánné Román Erzsébet (Budapest).
További kiállító tojásdíszítők voltak: Daru Péterné (Bodajk) és Csizy Istvánné (Balatongyörök).
További INFO: www.amka.hu
- Ökotudatos tojásdíszítés – országos pályázatban a lakiteleki fiatalok!
A Lakiteleki Eötvös Loránd Általános Iskola és AMI SzínesKert szakköre levélrátétes hímesekkel bejutott a XIII. Országos Gyermek és Ifjúsági Népi Kézműves Pályázatra. 21 db hímes 21 féle növényi színben. A hímesek színező anyagát, a festő növényeket maguk a szakkörösök termesztették az iskolában, öko gazdálkodással, fenntartható módon.
A Regionális megmérettetés Békéscsabán volt. A kiválasztott alkotásokból 2019. november 15-én nyílik kiállítás Debrecenben.
Szakkör vezető: Szelesné Kása Ilona művésztanár
- Hiánypótló júniusi Tojásos Szakmai Nap – középpontban a húsvéti hiedelmek és népszokások
2019. június 15. szombaton a Kiss Áron Magyar Játék Társaság kiállítótermében, a társaság meghívására gyűltek össze a tojásdíszítők, a Tojásdíszítők Egyesületének tagjai, s néhány Játék Társasági tag is csatlakozott hozzájuk.
Az előadóval együtt tizenkilencen voltunk jelen, az ország minden részéből érkeztek alkotók.
Sok új arcot is látva, az előadó bemutatkozást kért a tojásdíszítőktől és arra kérdésre választ: mi vezette őket a tojásdíszítés útjára? Hiszen a találkozó, az előadás a tojásdíszítés jövőjét kívánja szolgálni – de mi a jelen tojásdíszítőinek motivációja? A változatos vallomásokból kiderült, hogy a családi indítástól a szervezett népművészeti bemutatókig terjedt az indítás – amely a jelenlévők esetében intenzív belső mozgató erőket bontakoztatott ki: a nélkülözhetetlen kézügyességhez társult a hagyományos díszítmények ismerete és az alkotáshoz szükséges velejárója: az azok variálásában, fejlesztésében megnyilvánuló művészi alkotó képesség – és nem utolsó sorban e művészet – sokszor szenvedélyes – megszeretése.
Az egyéni bemutatkozások során egymásra csodálkoztak sokan, ötleteket meríthettek egymástól a tojásdíszítők. Bár legtöbben a tojásírás mesterei (azon belül is számos terület képviselői), de a tojáskarcolók is szép számmal képviseltették magukat.
Ezután Mosonyi Éva, a Tojásdíszítők Egyesületének alapító elnöke bejelentette, hogy befogadásra került „ A tojásírás élő hagyománya Magyarországon” pályázat, melynek célja az, hogy a nagy hagyományokkal rendelkező és sokak által örökségként őrzött és szeretett tojásírás a Szellemi Kulturális Örökség nemzeti listájára kerüljön. Ennek érdekében „A tojásírás élő hagyománya Magyarországon” anyagba kerültek azok az alkotók és szervezetek, intézmények, akik és amelyek valamilyen módon segítik, támogatják a tojásírás hagyományának élőn tartását és fontosnak tartják annak megőrzését. Nagyon bízunk a pályázat kedvező elbírálásában. A pályázat beadását előmozdító esemény volt a Tojásdíszítő Egyesültének 2015 tavaszán Pécsett, a Zsolnay Negyedben rendezett konferenciáját, amelyre Csonka Takács Eszter Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóság Igazgatója is meghívást kapott és első iránymutatást adott e kezdeményezés beindításához.
Ezután Dr. Györgyi Erzsébet néprajzkutató, (ny.) főmuzeológus, a Kiss Áron Magyar Játék Társaság elnöke előadást tartott „A tojásnak a népszokásokban és hiedelmekben – nem csak a húsvéti ünnepkörben – betöltött fontos szerepéről”.
Venetia Newall, a téma világviszonylatban kimagasló kutatója, az angol Folklore Society volt elnöke „An Egg at Easter” = „A húsvéti tojás” (1971.) c. könyve alapján. A tojás – mint a születést, valaminek a létrejöttét legszemléletesebben érzékeltető természeti jelenség – a benne rejlő különleges elemi erőnek tulajdoníthatóan – az egész emberiség körében a történelem folyamán a legkülönbözőbb hiedelmekben, mágikus praktikákban fontos szerepe tölt be. A világméretű kitekintés után a tojásnak a hazai kultúrában betöltött szerepére irányult a téma: a halottkísérő tojásból a társadalmi kötelékeket, emberi kapcsolatokat megerősítő tojásra – amelynek díszítettsége is összefügg eredetileg óvó-védő mágikus jellegével, s amely szorosan kötődik a húsvéti ünnepkörhöz, sőt egyházi megszentelésben is részesült.
A programban ezután következett volna a Más népek tojásdíszítési művészetéről szóló előadás, de a sok érdemi hozzászólás eredményeképpen erre most erre nem maradt idő. Viszont a résztvevők elhatározták, hogy ősszel, ezzel a témával is folytatják a szakmai napok sorát.
Az őszre tervezett szakmai előadás-sorozatban helyet kap majd a gömöri tájegység tojásművészete (Ujváry Mária előadása és gyakorlati bemutató), valamint a Kárpát-medence tájegységeinek tojásírási hagyományai, és még további téma is fölmerülhet Dr. Györgyi Erzsébet néprajzkutató részéről.
Bereczné Lázár Nóra a művészet propagálásának és értékesítési lehetőségeinek kérdését is fölvetette – ami szintén a művészeti ág fennmaradásnak feltétele.
Az előadások közben és után szakmai beszélgetések következtek, illetve egyéni konzultációra is lehetőség volt, ahogy a Kiss Áron Magyar Játék Társaság aktuális időszaki kiállításának – Játssz retro játékokkal!- és a játékok működését bemutató film – megtekintésére is.
A hiánypótló, inspiráló, feltöltő szakmai napot remélhetőleg még számos hasonló rendezvény követi majd, hiszen mindannyian úgy jöttünk el, hogy jó volt együtt lenni, egymástól tanulni, közös célokat fogalmazni meg.
A rendezvény megszervezéséért köszönet illeti Mosonyi Évát, köszönjük Dr. Györgyi Erzsébet remek előadásait, s hogy emellett még a Kiss Áron Magyar Játék Társaság a rendezvény helyszínét is adta.
Ez az esemény ismételt bizonyítéka volt annak, hogy a tojásdíszítés régmúltban gyökerező hagyománya ma is él, közösségeket hoz létre és összeköt.
