Magyarországról Baskíriába, a népművészetek olimpiájára

Magyarországról Baskíriába, a népművészetek olimpiájára

Harminckét magyar fiatal életútja jelentős állomáshoz érkezett. Egy világeseményen képviselhették nemzetüket. A népművészek zömének egész életében nem adatik meg, hogy faluját, megyéjét, országát, nemzetét képviselhesse a népművészeti olimpián, a Folkloriada-n.

A magyar nemzeti delegáció tagja volt Fekete Ildikó tojásfestő és Gajdics Krisztián bőrműves. Őket a Népművészeti Egyesületek Szövetsége delegálta, a táncosokat a Kecskemét táncegyüttes képviselte.

Arra a részre utaztak, amit a történészek Magna Hungáriának neveznek. 800 évvel ezelőtt Julianus barát ezen a részen találta meg a magyarokat és mesélte el, hogy a saját nyelvén még tudott beszélni velük.

A Baskír fővárosban, Ufában gyűlt össze közel 1100 táncos, és 70 tárgyi alkotó művész.  38 országból érkeztek a résztvevők és 60 nemzetiséget képviselnek.

Július 1-én indult a magyar csapat. Az első megálló Moszkva volt. Itt egy rövid városnézésre volt csak idő, másnap egy belföldi járattal repültek tovább Ufába, Baskíria fővárosába.  A megnyitó ünnepségre július 3-án került sor. A fesztivál eseményei nem korlátozódtak csak a fővárosra. A programokat Baskíria 35 településén tartották, és a Folkloriada színeivel és logojával felmatricázott buszokkal, konvojokban járták az országot. Ez azt jelentette, hogy 6-7 ország mozgott mindig együtt az utakon rendőri felvezetéssel. Felléptek és bemutatót tartottak Abzelilovsky kerületben, Burzyansky-ban, Uchalinsky-ben, Sibay-ban, Beloretsky kerületben majd pedig visszatértek Ufába. Minden esemény szabadtéren zajlott. A szervezők rendkívüli figyelmet fordítottak a világjárvánnyal kapcsolatos biztonsági előírások betartására.

Fekete Ildikó az alábbiakat emelte ki a rendezvény kapcsán:

„A delegáció tagjainak az út alatt volt alkalma megismerni a baskír embereket, akik mind tudták, az ő hazájuk egyben a magyar nép őshazája is. A rokoni szálak miatt mindegyikőjük szívesen beszélgetett a delegáció tagjaival, sokuk mesélte, hogy Magyarországon volt katona, így gyakran magyar szót is hallottunk tőlük. A kommunikáció nagyon zökkenőmentes volt, mivel minden helyszínen rendelkezésünkre álltak angol-orosz tolmácsok, így az egyszerű falusi embereknek is könnyedén el lehetett mondani, hogy hogyan készülnek a hímes tojások.

Olyan helyeken jártunk, ahová kevés eséllyel megy turista, hiszen olyan nagy távolságok vannak Baskíriában,  volt hogy órákig buszoztunk az erdőkön és legelőkön át, mire elérkeztünk egy településig, ahol a főtéren álló óriási Lenin szobron kívül más látványosság aligha akadt. De a helyiek gyönyörű népviselete kárpótolt mindezért, melyeket mindenütt büszkén viseltek, emellé szívesen mutatták be nekünk hagyományos táncaikat, énekeiket és hangszereiket is.

Számomra az egyik legizgalmasabb találkozás mindezek ellenére a Folkloriada másik résztvevőjével, egy chilei lánnyal történt. Éppen ebédelni mentünk, amikor felfigyeltem a néhány méterrel előttem sétáló lány dobjára, mely pontosan olyan mintával volt díszítve, mint amiket nálunk az ormánsági tojásokon látni. Egyből odasiettem hozzá és kikérdeztem a dobjáról. Így megtudtam, hogy ez egy hagyományos chilei sámándob, melyet gyógyításra használnak. Minden egyes dob egyetlen személyhez kötődik, mivel a belsejébe olyan tárgyakat helyeznek el, melyeket a tulajdonosa nagyon szeret. Ezért noha bármelyik dobot  meg tudja szólaltatni, megfelelően csak az működik, amit a kezében látok, mert az az övé. A rajta található minta pedig a Földet jelképezi a négy égtájjal, a kisebb motívumok pedig a Napot vagy a csillagokat. Megdöbbenve hallgattam őt, hiszen én is majdnem ugyanezt mondanám a tojásokról, csak annak a belsejébe nem tudunk semmit elhelyezni. ”

KONTRASZTMÓD:
BETŰMÉRET