• Folytatódnak az Aszakkör kisfilmek felvételei, immár Pécsett. A tojásírás rejtelmeibe illetve az ünnepekhez kapcsolódó kézműves tevékenységbe pillanthatnak bele a majdani szakkörösök, hogy aztán újabb és újabb inspirációt kapjanak a saját tárgyaik megalkotásához. A kamerák előtt: Báling Aranka, Lehelné Tóth Piroska, Mező Tamásné, Mosonyi Éva, Szelesné Kása Ilona, Tóth-Glemba Klára
• A XVII.Virágzó Népművészeti Pályázaton a Tojásdíszítők Egyesületének a tagja Tóth-Glemba Klára drótos tojásaival a Herman Otto Múzeum Különdíját vehette át. Gratulálunk!
• Óriási öröm és megtiszteltetés volt számunkra, hogy a Tojásdíszítők Egyesületének két tagja is elnyerte az Magyar Művészeti Akadémia 3 éves ösztöndíját népművészet témakörben. Ez lehetőséget nyújt a szakmai kiteljesedésre. Az egyéni ütemezésű munka máris elkezdődött. Sok erőt és egészséget kívánunk. Büszkék vagyunk Rátok!
• SZELLEMI KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG: „A TOJÁSÍRÁS ÉLŐ HAGYOMÁNYA MAGYARORSZÁGON”
  Szellemi kulturális örökség lehet többek között társadalmi szokás, hagyományos kézműves termékek előállításához szükséges tudás és készség. „A tojásírás élő hagyománya Magyarországon”, mint szellemi kulturális örökség 2019-ben került fel a nemzeti jegyzékbe.
  „ A Kárpát-medencében a 19.század elejétől jól ismert húsvéti tojásdíszítési technika a tojásírás, azonban a tojás díszítésének szokása korábbi időkre nyúlik vissza… Bizonyos földrajzi régiókban különösen gazdag és egyedülálló hagyománya alakult ki Magyarországon és a határon túli magyarlakta területeken. Manapság néhány helyi hagyományt fenntartó népművész mellett elsősorban népművészeti körök, érdeklődő magánemberek, népi iparművészek a tojásírás örökségének fenntartói.”
  Közösségek öröksége címmel tárta szélesre kapuit a nagyközönség előtt a szentendrei skanzen 2021.09.18-2021.09.19-én, amikor a listára felkerült szellemi kulturális örökségeket az azokat művelő közösségek bemutatták az érdeklődőknek. A Tojásdíszítők Egyesületét e két napon Ágoston Erika és Fekete Ildikó képviselték. Szép számmal érkeztek a hazai látogatok, de kíváncsiak voltak erre az eseményre az ELTE bölcsészkarán tanuló külföldi diákok egy csoportja is, akiknek bemutatták és angol nyelven elmagyarázták a tojásírás hagyományát. Érdekes volt látni, hogy a Szellemi kulturális örökség képviselői egymás művészetre is kíváncsiak voltak, ugyanis ellátogattak a többi kiállítóhoz, bemutatóhoz. Voltak, akik ismerősként üdvözölték egymást, de akadtak olyanok is, akik új kapcsolatokat létesítettek. Hamar előkerültek a telefonok egy-egy szelfire, hogy még aznap este az elkészült képeket a facebookra posztolhassák. A tojásírók a kalocsaiakkal együtt kerültek elhelyezésre az egyik porta fészerében ahol a tojásírók csodálattal nézték az ügyes kezű hímző asszonyokat, míg ők a hímes tojások mintáit próbálták megfejteni miközben az erről készült könyvet lapozgatták. (Fekete Ildikó:Viasszal írt üzenet)