2018. október 4-én reggel Budapesten a Népligetnél gyülekezett csoportunk a NESZ által szervezett szakmai útra. Úti célunk Szlovákia és Lengyelország volt. A 21 magyarországi népművészeti egyesülettől 46-an érkeztünk a helyszínre, ahonnan a terv szerint pontosan indult autóbuszunk.

Észak felé vezetett utunk, melyet az őszi napsütés még szebbé varázsolt. A Dunával párhuzamosan haladtunk, majd a Börzsöny és Cserhát helység között. Rétságnál Gyulay Mária főszervezőnk néhány gondolat erejéig megemlékezett Mindszenthy József bíborosról, majd Ipolyságnál átléptük a határt. Elhaladtunk a Korponai erdő, a Selmeci hegység, Zsólyom vára, Körmöcbánya, Besztercebánya közelében. Mária minden nevezetes helyen mesélt nekünk a történelmi, kulturális, gazdasági tudnivalókról. Az Alacsony Tátra és a Nagy Fátra között Donovalynál hosszabb pihenőt tartottunk. Ebben a síparadicsomban is készülődtek a síszezonra, zsindelytetőt javítottak, egy szép, új szállodának ácsolták a tetejét a jellegzetes bádogfedéshez, távolban pedig megláttuk a hófödte hegycsúcsokat. A kávészünet után folytattuk utunkat a festői Árva megye irányába. Láthattuk Likava várát, Alsókubin várát, a lélegzetelállító magasságban, keskeny hegycsúcson végződő Árva várát. Az Árva folyó völgyét elhagyva utunkat a Magas Tátra irányába folytattuk, majd hamarosan megérkeztünk Zuberecbe /Bölényfalu/. A mesés földrajzi környezetben elhelyezkedő falumúzeumban kellemes sétát tettünk a XV. sz-i fatemplom és a skanzen házai között.
Turdossinban megnéztük a Világörökséggé nyilvánított, Európa Nostra díjjal kitüntetett fatemplomot, csodás kazettás mennyezetét és környezetét. Itt Erika Cajkova kulturális referens tájékoztatott bennünket.
A lengyel határ átlépése után hamarosan keresztül haladtunk Orawkán, mely település fatemplomának freskóján a magyar szentek képei láthatóak.
Már esteledett, de még láthattuk szép Lengyelország falvait, azok igényes rendezettségét, ízléses stílusú nagy házait. Végül szerencsésen megérkeztünk Krakkóba, egy külvárosi szállodába, a Hotel Juniorba, melynek modern, kényelmes szobáiban elfoglaltuk szobáinkat és éttermében elfogyasztottuk vacsoránkat.

Másnap a reggeli után autóbuszunkkal indultunk Krakkó belvárosa felé. Utunk hosszú volt, de figyelemre méltó. Akár ipari városrész, akár erdős terület, akár modern városrész mellett mentünk el, mindenhol tisztaságot, rendezettséget, jól karbantartottságot láthattunk. Ugyanezt tapasztalhattuk a Néprajzi Múzeum környékén és az egész városban. A Néprajzi Múzeum nyitásáig rendelkezésünkre állt időben a környéken egy rövid sétát tehettünk, majd megtekintettük a Múzeum gazdag anyagát.
A Múzeum előtt Katarzyna Suchan várt bennünket, aki a nap során idegenvezetőnk volt. Mindenki kapott fülhallgatót, ezért minden helyzetben hallhattuk Katarzyna szavait, akinek édesanyja magyar lévén, tökéletesen beszélte nyelvünket is. Sok mindent megtudtunk a lengyel történelemről, a lengyel nép sorsáról. Krakkó utcáin haladva Katarzyna bemutatta a várost, városrészeket, székesegyházakat, templomokat, jelentős épületeket, tereket és a hozzájuk kapcsolódó tudnivalókat.
Egyik legjelentősebb helyszín a Wawel királyi vár volt. Itt várt bennünket Jerzy Holc a textil-restauráló műhely vezetője. A műhelyben teremről teremre haladva bemutatást nyertünk a régi textilek, faliszőnyegek szakszerű javításáról, annak minden részletéről. Lelkes vezetőnk még a festékműhely titkait is bemutatta nekünk. Szakmailag nagyon jelentós állomása volt utunknak.
Megnéztük a Wawel királyi termeit, a Székesegyházat, majd további sétát tettünk Krakkó szép utcáin egészen a Főtérig.
Katarzyna megmutatta többek között azt az épületet, ahol tanított, azt ahol lakott, azt a templomot, ahol szolgált Karel Vojtila, II. János Pál pápánk.
A szakmai program után szabadidőnkben estig csodálhattuk még Krakkó Főterének és környékének épületeit, varázslatos hangulatát. Felejthetetlen élmény volt!

Szombat reggel elindultunk Krakkóból déli irányba. Nowy Targban álltunk meg, ahol minden csütörtökön és szombaton óriási kirakodóvásár van. Mindenféle áru kapható itt, a szép irhakabáttól a lengyel tejkaramelláig. Délben továbbindultunk a szépséges Zakopánéba, ahol egyedi zakopánéi stílusban épült faházakat láthattunk, a város főutcáján sétálhattunk, üzletek, kézműves árusok sokasága mentén. Lehetőségünk volt a Gubalowkára felmenni a kilátásért.
Felemelő érzés volt Lengyelországban lenni. Minden részéből az látszott, hogy a lengyelek szeretik, megbecsülik, óvják, vigyázzák, gondozzák hazájukat. Sokan vágyunk erre saját hazánkban is.
Délután elhagytuk Lengyelországot és a Magas Tátra északi lábánál lévő gurál faluban, Zdiarban egy falumúzeumnál álltunk meg. Itt lelkes fogadtatásban részesültünk, megnéztük a textil-és viseletgyűjteményt. A csoportból négyen beöltöztek helyi viseletbe és egy esketéses jelenetet adtak elő, végül áldomást ittunk az ifjú pár egészségére. Igen vidám élmény volt.
Este Ólublóra a Hotel Lubovnába érkeztünk. A vacsoránál és a büfében meglepően barátságos, udvarias kiszolgálásban volt részünk. Örültünk neki.

Vasárnap a magyar történelmi múlttal bíró vár alatti múzeum házait és azok berendezéseit néztük meg. Minden ház bejáratánál volt magyar nyelvű tájékoztató is. Felmentünk Lubló várához, ahol a belépőjegy mellé magyar nyelvű tájékoztatót is kaptunk. Itt a vár gazdag, hétszáz éves múltjával és érdekes építészetével ismerkedhettünk. Felmentünk a gótikus toronyba is, ahonnan a csodálatos kilátást élvezhettük. Innen láthattuk a Magas Tátra csúcsait és a Pieninekben magasodó Három Korona csúcsot.
Ólublót elhagyva Eperjesen álltunk meg. Nagyon szép a történelmi városrész. Az elrendezése már Felvidéken található városokhoz /Kassa, Igló…/ hasonló. Közepén egy szilvamagot formáló főtér található, ahol a legjelentősebb középületek helyezkednek el és hosszan kíséri a főteret a szép, régi épületek sora mindkét oldalon, amelyekből nyílnak az utcák. Eperjesen a központi részen található székesegyházzal szemben helyezkedik el a reneszánsz stílusú Rákóczi ház, amely ma múzeumként működik. Sok magyar történelmi emléket láthattunk itt, de sajnos magyar nyelvű tájékoztatót a házról, múltjáról, a kiállított tárgyakról nem olvashattunk. Az emeleten bepillantást nyertünk a néprajzi gyűjteménybe, többek között láthattuk a sóvári csipke szép darabjait is.
Eperjes után Kassa, Miskolc érintésével este érkeztünk Budapestre.

Felejthetetlen élmény volt ez a szakmai út is! Köszönjük a NESZ-nek és a szervezőknek! Bízunk benne, hogy a jövőben is lesz lehetőségünk részt venni hasonló, tartalmas utazásban.

Bogárné Szőke Erika (Békés Megyei Népművészeti Egyesület)
Népi iparművész