- Hommage Budapest 150
Részlet Fábián Bertalan címzetes gimnáziumi igazgató megnyitó beszédéből:
„Másfél évszázaddal ezelőtt – Jókai Mór leírása szerint – a Szív utcában még méreganyagot kibocsájtó szappanfőző műhely üzemelt, a sugárúton hintók, konflisok, lovaskocsik poroszkáltak. A mellékutcák házainak földszintjén csizmadiák, szabók, fazekasok, kovácsok dolgoztak.
Mára csillogó világvárossá vált fővárosunk. A műhelyek helyett üzletek sorakoznak egymás mellett és kínálják a világmárkák portékáit. A mellékutcákból lett sétálóutcákban egymást érik az éttermek, büfék, a világ gasztronómiai kínálatát bemutatva.
Ebben a hatalmas forgatagban azonban van egy kis műhely, egy kis közösség, amelynek a tagjai bizonyos helyzetekben furcsán viselkednek. Mondjuk sétának a Dunaparton, bebújnak a híd alá, majd onnan egy vesszőnyalábbal térnek vissza. Mások rajzolják, fényképezik az esztétikus csatornafedőket, hogy ezek a minták majd a vásári mézeskalácsokon köszönjenek vissza. Megint mások szétnéznek a lakásban, apró-cseprő dolgokat fonogatnak, azután a gombok, csipkék, kagylók új, értelmes életre kelnek. Időnként néhányan, mint a villám, összecsődülnek (flashmob) egy-egy játszótéren, hogy az ott ténfergő gazdátlan gyerekeket bevonják egy ügyes játékba, ahol ki-ki elkészítheti a saját cipőfűzőjét is.
Ez a csapat a Pest-Budai Kézműves és Népművészeti Közhasznú Egyesület.
Most a Főváros szívében, a Ferencvárosban mutatkoznak be a közösség tagjai közül huszonhatan.
Ebben a két teremben arra látunk kiváló példákat, hogy a hagyományos, kicsit talán feledésbe merült anyagok új értelmet nyertek. Szalma, gyékény, gyapjú, mézeskalács tészta, tengeri kagyló, bőr, fa és agyag. Úgy váltak használati tárgyakká, hogy a modern világ is elfogadta azokat. A mai budapesti akarom mondani pest-budai utcákban ezek a tárgyak szembe jöhetnek velünk. Bárki láthatja, esetleg hallhatja ezeket, hiszen a körtemuzsika vagy a furulya hangja az aszfaltozott utcán, a magas házak között is messze hangzik.
Az egyesület tisztelgése a főváros előtt még egy dologra rávilágított. Több bemutatott tárgynál is láthatjuk, hogy két mester közös munkája került kiállításra. Elidegenedett, XXI. századi digitalizált világunkban mégiscsak működik az emberi közösségalkotás legegyszerűbb, de talán legnagyszerűbb formája, a munkaközösség. Tudunk együtt dolgozni, és ez a normális társadalmak alapja.
Ma itt huszonhat alkotó nem csak tárgyakat mutat be, hanem példát is mutat. Egyesületük közösség is amelyik gondolkodásban, munkában is közösséget alkot.”
A kiállítás a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjteményben megtekinthető 2024.március 9-ig, február 2-án, 9-én és 17-én kézműves foglalkozásra várjuk az érdeklődőket a helyszínen (Budapest, Ráday u.26.)
