A Pekingi – Magyar Kulturális Intézet meghívására Schreiner Károly fafaragó, Tóth Ildikó kékfestő és jómagam, mint hímző vehettünk részt Kínában egy rendezvénysorozaton. A hosszú út után Csunking város északi részén volt első szállásunk. Orbán Viktor miniszterelnök látogatását követően egy üzletembereknek szervezett konferencia kapcsán kellett kézműves bemutatókat tartanunk. Számomra meglepő módon a látogatók sokat kérdezősködtek a bemutatott tárgyainkról. Nagy sikere volt a kékfestő anyagból készített állatfiguráknak. Megcsodálták a nagy műgonddal készített faragott ládákat is. A hímzések közül a kalocsai és a matyó textíliák váltották ki a legnagyobb érdeklődést. A konzul elmondása alapján azért, mert az egyik közeli tartományban hasonló mintákat alkalmaznak hagyományosan. A rendezvény megnyitóján Szijjártó Péter mondott beszédet, ezt követően pedig a magyar delegáció táncosai és zenészei is bemutatkozhattak. A Tarsoly Együttes húzta a talp alá valót, és Siketáncz Szilveszter vezetésével a Szilas Néptáncegyüttes adott műsort. A magyar csapat tagja volt még Prohászka Béla szakács, aki magyar falatkákat készített a fogadásra, illetve a Minisztériumból érkező delegációnak főzött. A három napos rendezvény részeként egy zongoraesten is részt vehettünk. Kaptunk egy szabadnapot is. Az óriási városban nehezen tudtunk tájékozódni, de rábukkantunk kínai templomokra is a lenyűgözően hatalmas felhőkarcolók között. A folyó felett átkeltünk egy felvonón, így alkalmunk nyílt a szegényebb negyedet is megnézni, ahol a kétkezi munkások saját nyitott garázsaikban dolgoznak és élik családi életüket is párhuzamosan. Nagy élményt és egyben izgalmat jelentett számunkra, amikor a 30 millió fős Csunking város déli részére költöztünk át, és egy olyan eseményen közreműködhettünk, ahol a Magyar Konzulátus adott programot egy Wanda nevezetű bevásárlóközpontban, Banan negyedben. A konzulátus célja az volt, hogy a tömegek körében népszerűsítse a magyar kulturális értékeket. Így alkalmam nyílt a magyar hímzésekről beszélni illetve egy óriáskivetítőn képeket mutatni arról, hogy hogyan alkalmazzuk a divatvilágban hagyományos formáinkat és motívumainkat Magyarországon. Károly és Ildikó saját munkáit vitte fel a színpadra és ezekről beszélgettek a műsorvezetővel. Ezen kívül volt Gundel palacsintakészítés is Béla jóvoltából, illetve Ildikóval kipróbálhattuk teljes rivaldafényben, hogyan kell kukoricalevélbe rizst tölteni, majd ebből ehető ételt készíteni. Természetesen zenészeink és táncosaink is kitettek magukért, és a műsor végén Fekete Ildikó magyar népviseletben elénekelte az egyik legnépszerűbb kínai népdalt a Mónicat, amely nem egy Mónika nevezetű hölgyről szól, hanem egy virágról. Másnap a Jangce partjára vittek minket, ahol a helyiek táncos-zenés műsorral készültek nekünk, a mi táncosaink pedig táncházat tartottak.
A csunkingi rendezvények után elköszöntünk az előadóművészektől és mi kézművesek Prohászka Béla szakácsunkkal közösen továbbutaztunk Pekingbe. Itt egy szálloda magyar gasztronómiai napjain vehettünk részt, ahol szintén nagy sikere volt a magyar kézműves termékeknek. Különösen érdekelte a rendezvény résztvevőit a tárgyaink szimbolikája. Többen rákérdeztek a szentistváni vizitkéről levett minta jelentésére. Béla süteményeit nagy örömmel fogyasztották a vendégek. Mi magunk sem panaszkodhattunk az ellátással kapcsolatban. A kint tartózkodásunk során rengeteg érdekes ételt kóstolhattunk meg. Különösen a zöldségeket és salátaféleségeket készítik el finoman véleményem szerint. Bár láttunk tenyérnyi méretnél nagyobb nyúzott békát, és csirkelábakból készült pörköltöt is,de ezeket nem kóstoltuk meg.
Nagy élményt jelentett mindannyiunk számára ez az utazás! Ezúton szeretnénk megköszönni a lehetőséget a NESZ vezetésének, illetve a Pekingi Kulturális Intézetből Nagy Ildikónak, aki mindenben a segítségünkre volt a kint tartózkodásunk során. Bízunk benne, hogy máskor is nyílik alkalmunk ilyen eseményeken részt venni a NESZ-en keresztül. Köszönjük a lehetőséget!
Illés Vanda
