Idén is megrendezésre került a Nemzetközi Kerámia Szimpózium, Litvániában, a  Vytautas Valiušis Kerámia Múzeumban.  Augusztus 20 és 25 között várta a fazekasokat és keramikusokat a mesebeli környezetben található művésztelep, ahol 5 ország kézművesei képviseltették magukat és országukat (Litvánia, Lettország, Ukrajna, Finnország, Magyarország). Maga a múzeum Litvánia csodás fővárosának közelében, Leliūnai apró településén található.
 A mostani év eseményének tematikája a rituális kerámia vázák és edények voltak. Ennek a tárgykörnek kiváló légkört biztosított a múzeum a tárlatával, illetve a hozzá tartozó park, ahol impozáns fából faragott szobrok idézték fel egy ősibb világ emlékezetét. Az idei szimpózium kicsit másabb volt, mint az eddigiek. A témának köszönhetően sok fiatal vett részt, és a hagyományos fazekas technikák mellett az őskorig visszanyúló felrakás, és plasztikus ábrázolások is fontos szerepet kaptak. Mindenki hozott kerámiával, és helyben készített produktumával mutatta meg, hogy otthonára milyen jellemző kultikus kerámia típusok jellemzőek.  A munka kellemes légkörben zajlott, ahol egymás megismerésén kívül hasznos technikák is gazdát cseréltek. Az alkotás mellet betekinthettünk Litvánia történelmi és jelenkori kerámia művészetébe is. Meglátogattuk a környék mestereit, és Vilnius legnagyobb magánkézben lévő galériáját, ahol a világ minden pontjáról gyűjtött modern kerámiák kaptak helyet. Nagy élmény volt, hogy soron kívül, kiemelt figyelemmel fogadtak minket, és a nagyközönség elől elzárt raktárak tartalmaiba is betekintést nyertünk.  Ez a szívélyes fogadtatás az egész eseményt végigkísérte. 
 A szimpózium egyik kiemelt pillanata az volt, amikor a résztvevők előadást tartottak az országukra jellemző vallási tárgytípusokról. Erre az eseményre nagyszámú érdeklődő érkezett, akik között jelentős arányban képviseltették magukat pedagógusok és keramikusok. Én a hazánk őstörténetére jellemző régészeti cseréptárgyak világába engedtem betekintést. Három fő témára bontottam prezentációmat: deponált kincsek; temetkezés; szentélyek és szent sarkok.  A bemutató nagy érdeklődésnek örvendett, hiszen olyan információkat sikerült átadnom, amit egy kevéssé ismert szakmának, a régészetnek a képviselői birtokolnak. A közönségnek meglepő volt az is, hogy Magyarország milyen gazdag leletanyaggal rendelkezik ezen időszakokból.  Az előadásomban kiemelt figyelmet kapott, az ősi kultúrák összetett és absztrakt világképének megismertetése is.
 A szimpózium záró eseményeként ajándékok kerültek átadásra, majd egy ünnepség keretein belül felavatták azt a falat, ahol az eddigi szimpózium résztvevőinek a neve került megörökítésre. Jó volt látni a sok magyar nevet az előző évekből, és tudni, hogy az én nevem is felkerül az elismert kézművesek közzé. Az átadót követően a helyi templomban koncerttel vártak minket, ahol az utolsó zeneműként a magyar csárdás hangzott el. Azt gondolom, hogy ennél méltóbb befejezése nem is lehetett volna a rendezvénynek.
 Igazán kedves és tehetséges embereket sikerült megismernem az 5 nap alatt, és őszintén mondhatom, minden pillanat rendkívüli élmény volt, és hatalmas tapasztalatok birtokában térhettem haza. Jó volt látni a sok szakmájáért elhivatott embert, és hogy milyen odaadással művelik hivatásukat. Én csak mindenkinek ajánlani tudom, hogy látogassa meg a kerámiáknak eme rejtett fellegvárát a Vytautas Valiušis Múzeumban.

Bárczi Imre, fazekas

Debreceni és Hajdú-Bihar Megyei Népművészeti Egyesület