Ebben az évben még utoljára mestereinkkel sikeresen megtartottuk közgyűlésünket.
Az év értékelésében a sikerek, címek felsorolásánál nagy öröm volt számunkra, hogy Eperjesi Csaba fafaragó mesterünk Király Zsiga-díjat kapott. Érdekes megfigyelés számomra, hogy Király Zsiga tevékenykedő juhász, és a dunántúli pásztorművészet egyik kiemelkedő személye volt, Csaba pedig anyai ágon juhász családból származik, ahol magába szívta a pásztorkultúrát.
Számomra nagy élmény volt mikor Csabát öt szék rendelése kapcsán felkerestem, és fogadott otthonában, műhelyében. A házban minden fából készült tárgy Csaba keze munkája. A szeretet, a természet közelsége, és ahogyan Csaba mesélt munkájáról, valmint egy-egy általa készített tárgyról, megerősítette bennem azt, hogy róla nálam is mesélni fognak a székek. A tárgyi kultúra megismertetésében és továbbadásában Csaba kiemelkedő személy.
Kedves felesége, Bea segített abban hogy Ti is közelebbről megismerjétek önéletrajzából:
„Eperjesi Csaba vagyok. 1969. december 29-én születtem egy csereháti kis faluban, Debrétén.
Gyökerek
Anyai ágon juhász-, apai ágon parasztcsalád sarja vagyok, így még kapcsolatba kerülhettem az élő paraszti- és pásztorkultúrával, amely a későbbiekben is meghatározta értékrendemet. Gyerekkoromtól fúrtam-faragtam, megszerettem a fát, ezért választottam továbbtanulásnál az asztalos szakmát. 1984-ben kezdtem el, Miskolcon, az épületasztalos szakmát tanulni, és ezzel párhuzamosan a kollégiumi fafaragószakkör aktív tagja lettem. Szakmunkás bizonyítványomat 1987-ben szereztem meg.
Munkahelyek, szakmai tapasztalat
Hét évig dolgoztam Miskolcon asztalosként és mellette, – az akkoriban újjáéledő fafaragó mozgalom – lehetőséget adott, megismernem, elsajátítanom a legtöbb fafaragó technikát, mint pl. a domború faragást, az ónozást az ékfaragást, csont- és szarufaragást. A rovásírásban is jártasságot szereztem. Készítettem számos kopjafát, faragott kaput, székelykaput emlékoszlopot, játszótéri elemeket. Tizenhét éven át készítettem rönkbútorokat a Szegedi Miklós (Népművészet Mestere) által vezetett műhelyben. 2011-től saját műhelyemben dolgozom.
A ’90-es évek közepétől kezdtem el zsűriztetni az általam készített alkotásokat, melyek jellemzően kisebb használati tárgyak; hajcsatok, dobozok, tükrösök, fakanalak és kínáló tálak voltak. Munkáim során mindig kiemelkedően fontos volt a precíz, pontos kidolgozás. Ennek elismeréseként 2005-ben kaptam meg a Népi Iparművész címet.
A Bükkaljai Mesterek Népművészeti Egyesületét képviselve, évek óta résztvevője vagyok a Mesterségek Ünnepe rendezvénynek.
Szakkörök, táborok
- Miskolc – fa játszótér kialakítása Miskolc-Tapolcán, Szondy Sándor faragó szakköre,
- Sárospatak – szakkörvezető tanfolyam, és nyári táborok,
- Zánka – fa játszótér készítése,
- Kisgyőr – Családi Kézművestábor (1990-), melynek a kezdetektől aktív, meghatározó résztvevője vagyok, számos alkalommal szakmai vezetője voltam.
Mestereim
- Simon Sándor (fafaragó)
- Szondy Sándor (Népművészet Mestere)
- Szabó Sámuel (Népművészet Mestere)
- Szegedi Miklós (Népművészet Mestere)
- Galánfi András (Népművészet Mestere, Kossuth-díjas fafaragó)
Pályázatok, címek
– Kapoli Antal fafaragó pályázat (2004)
– Kézműves Remek pályázat (2009)
– Népi iparművész cím (2005)
– „Örökségünk” díj, Kisgyőr (2012)
– Reformáció 500. évfordulójára kiírt népművészeti pályázat (2017)
– Kézműves remek-díj (2019)
– Király Zsiga-díj (2020) – NESZ
Kisgyőr, a faragott falu
- óta élek családommal Kisgyőrben, ahol a fafaragó tevékenységem kiteljesedhetett, és immár saját műhelyemben dolgozom:
– a Bükkaljai Mesterek Népművészeti Egyesületének alapító tagja vagyok,
– helyi épített örökség tovább éltetése és megőrzése érdekében megterveztem és szakmai vezetésemmel kalákában elkészült a helyi általános iskola kapuja,
- a kisgyőri református templom felújításának részeként a szószék korona felújítását valósítottam meg, mellyel 2019-ben elnyertem a „Kézműves remek” címet,
idén, 2020-ban elnyertem a Király Zsiga-díjat, melynek átadása – online formában – 2020. november 14-én volt.
Hitvallás
Hitvallásom, megőrizni elődeink hagyományait, egyszerűségükben tökéletes tárgyaikat, és a rendet, amiben éltek.
Ennek megfelelően, szeretem, ha a saját magam által készített tárgyak vesznek körül. Elkészítem kézhez való szerszámaimat, használati tárgyaimat, ahogy régen a pásztoremberek is tették.“
