Mestereink ezúttal Buharában, Üzbegisztánban mutatkoztak be a világ előtt! Május 21-25. között az első alkalommal megrendezésre kerülő Nemzetközi Aranyhímző és Ékszer Fesztiválon 4 alkotónk képviselte Magyarországot: Brczán Éva aranyhímző, Dr. Csapóné dr. Riskó Tünde gyöngyfűző, Nagyné Szabó Kinga gyöngyfűző és dr. Tóthné Kőrösi Zsófia csipkekészítő, aranyhímző. A fesztiválra mintegy 50 országból 150 mester érkezett, hogy bemutassák a különböző kézműves kultúrákban jellegzetes aranyhímzéseket és ékszereket. Következzenek a mesterek beszámolói!
„2022. május 21-24 között került megrendezésre első alkalommal és hagyományteremtő céllal a Nemzetközi aranyhímző és ékszerfesztivál Buharában, Üzbegisztánban. 2022. március elején a NESZ-től, a Debreceni és Hajdú-Bihar Megyei Népművészeti Egyesületen keresztül érkezett a pályázati felhívás a részvételre. A részletes pályázati anyagot angol nyelven kellett benyújtani a NESZ felé, mely az elnökség jóváhagyásával továbbításra került a fesztivál szervezői felé. Április 15-én érkezett a telefonhívás és e-mail, hogy a fesztivál szervezői elfogadták pályázatomat. Miután magamhoz tértem a meglepetéstől, indult az aprólékos készülődés a nagy útra 3 társammal. Napi szintű kapcsolatban voltunk egymással, valamint a NESZ-nél Böröndy Veronikával, akinek ezúton is szeretném megköszönni fáradhatatlan munkáját. Napi szinten merültek fel bennünk kérdések, melyekre rövid időn belül megszerezte a válaszokat a fesztivál szervezőitől. Még itthon ért bennünket a kérés, hogy a WhatsApp-ot telepítsünk a telefonunkra, ha még nem használtuk volna, és csatlakozzunk a fesztivál zárt közösségéhez. Innentől kezdve ez volt az alap kapcsolattartási felület a szervezők és résztvevők között. Az információmegosztás, kommunikáció ezen módja igen hasznosnak bizonyult végig kint létünk alatt.
2022. május 19-én este indultunk a nagy útra Budapest – Isztanbul, Isztanbul – Taskent útvonalon. Taskentbe 2022. május 20-án reggel érkeztünk. A fesztivál szervezői a reptéren vártak bennünket, majd elvittek egy taskenti szállodába kipihenni az út fáradalmait. Az előzetes terv az volt, hogy aznap több járatot bevárnak és egy esti belföldi repülőgép járattal visznek minden résztvevőt tovább Buharába, a fesztivál helyszínére. Így adódott nagyjából fél napunk Taskentben, amit egy rövid, de tartalmas városnézéssel töltöttünk. Hála érte a fesztivál szervezőinek, illetve annak az önkéntes segítőnek, aki leszervezte nekünk és idegenvezetőként elkísért bennünket. Este autóbuszokkal vittek bennünket a repülőtérre. Szervezési gond adódott a belföldi repjegy foglalások körül, így a delegációnk egyik tagja került csak fel a Taskent – Buhara járatra, hármunknak és még pár résztvevőnek nem került beszerzésre a repjegye. Igy bennünket visszavittek a szállodába és ott töltöttük az éjszakát. Közben még érkeztek további résztvevők, akikkel együtt másnap (21-én) reggel szálltunk fel a fesztivál szervezői által bérlet autóbuszra és utaztunk Buharába. Rövid technikai megállókkal este 7 órakor érkeztünk Buharába. A fesztivál terv szerint 21-én reggel már elkezdődött, így mi hárman az első napról sajnos lemaradtunk. A magyar sátor azonban a repülővel korábban érkezett társunk révén igényesen berendezésre került, és mesterség bemutató is várta a látogatókat. Gyakorlatilag mindenkinek volt 1 önkéntes segítője (angolul kiválóan beszélő egyetemisták személyében) Buharában, így delegációnkat négyen segítették folyamatosan reggeltől estig. 21-én este már vártak bennünket, szó szerint lesték minden gondolatunkat, nem tudtunk olyat kérni, amiben ne tudtak volna segíteni. Nagyon hálásak vagyunk nekik is, nélkülük igencsak elveszettek lettünk volna. Rajtuk keresztül a fesztivál szervezői felé is hálával tartozunk a figyelmességért, a határtalan vendégszeretetért, segítőkészségért. Nem sok helyen élhetjük át ezt. 21-én este elvittek egy rövid sétára bennünket, megmutatták a fesztivál helyszínét és a magyar sátrat is. A nap egy közös vacsorával zárult. 22-én kezdődött a fesztivál valójában számunkra, amikor immár mind a négyen meg tudtunk jelenni. Autóbusz várta a fesztivál résztvevőit minden reggel a szállodák közelében, így jutottunk reggelenként el a rendezvény helyszínére. Minden reggel viseletben, a kiállítási és a mesterségbemutatóra vitt anyagainkkal indultunk a fesztiválra. Berendezkedtünk, bemutatóztunk, fogadtuk a látogatókat, akik nagy létszámban érkeztek folyamatosan. Helyiek (buharaiak) és Üzbegisztán egyéb területeiről is érkeztek látogatók, valamint külföldi kiállító társaink is látogattak bennünket folyamatosan. Mindennaposak voltak a közös fotózások és a szakmai beszélgetések a látogatókkal, és szakmabeliekkel. A nap végén mindig le kellett bontani kiállításunkat, összepakoltunk és gyalogosan a segítőinkkel együtt tértünk vissza a szállodába. Útközben is látványosság tárgyai voltunk szép viseleteinkben, gyakran megállítottak bennünket, érdeklődtek, hogy honnan érkeztünk és persze sor került a közös fotózásokra is. Minden nap közös vacsorával zárult segítőinkkel. 24-e volt az utolsó napja a fesztiválnak. Este 19 órára tervezték a záró rendezvényt, amire már megvacsorázva és a hazaútra becsomagolva mentünk el közösen segítőinkkel. Az igen impozáns rendezvény csak 20:30-kor kezdődött el, de nekünk sajnos 21 órakor el kellett jönnünk, mert előzetes terv szerint 22 órakor vett fel bennünket a busz, ami a szamarkandi reptérre vitt bennünket. A járatunk 25-én hajnalban 5:45-kor indult Szamarkandból Isztanbulba, majd onnan kb. 10 órás várakozás után utazunk tovább Budapestre. Május 25-én este érkeztünk Budapestre, majd tovább mindenki az otthonába. Az én esetemben ez éjfél tájban volt.
Egy igen alaposan megszervezett fesztiválon nyílt lehetőségünk bemutatkozni, bemutatózni és egy kicsinyke szeletét bemutatni a magyar kultúrának, népművészetnek. A fesztivál különleges, nyüzsgő, színes hangulatát visszaadni nem igazán lehet, igyekeztünk a sok-sok fotóval, videóval valamit megőrizni és továbbadni. Azt hiszem mindannyiunk nevében írhatom, hogy felejthetetlen élményekkel és szakmai, baráti kapcsolatokkal gazdagodva tértünk haza. Köszönettel tartozok a NESZ-nek, a Debreceni és Hajdú-Bihar Megyei Népművészeti Egyesületnek és a fesztivál szervezőinek. Köszönöm a bizalmat, a támogatást, a lehetőséget. Igen nagy felelősség volt megfelelni az elvárásoknak, hogy megfelelő módon, színvonalon tudjuk hazánkat képviselni. Köszönettel tartozok MINDENKI felé, aki részt vett a programok zökkenőmentes, igen alapos és lelkiismeretes szervezésében.”
Dr. Csapóné dr. Riskó Tünde, gyöngyfűző
„Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy képviselhettem hazámat az I. Nemzetközi Aranyhímző és Ékszer Fesztiválon Buharában.
Gyöngyfűzőként a Hagyományok Háza által zsűrizett sárközi ékszereimmel pályáztam. Jelentkezésemet a Népművészeti Egyesületek Szövetség elnökségének jóváhagyását követően továbbította az Üzbegisztáni Kézműves Szövetségnek és koordinálta a részleteket az üzbég féllel, mely segítséget, gondos egyeztetést, akár munkaidőn kívüli ügyintézést vont maga után. Ezúton is szeretném megköszönni a NESZ-nek, és elsősorban Böröndy Veronikának.
Május 19-én az esti órákban indultunk Isztambulon keresztül Taskentbe. Itt a délután folyamán önkéntes kísérőnk segítségével megtekintettük a város néhány nevezetességét. Egy sajnálatos adminisztratív hiba miatt négyünkből csak egy társunk tudott elrepülni Buharába a fesztiválra szervezett repülőgéppel, így mi hárman csak másnap, május 21-én busszal tudtunk továbbutazni. Esti megérkezésünkkor már várt minket önkéntes segítőnk, aki vacsorára és egy sétára invitált bennünket Buhara óvárosába. Mind Taskentben, mind Buharában nagyon kedves önkéntes segítők fogadtak, akik fiatal, angolul jól beszélő egyetemisták voltak, ők gondoskodtak rólunk a rendezvény ideje alatt. Emellett nagyon érdeklődőek, kedvesek, nyitottak is voltak irányunkba. Nagyon sokat beszélgettünk és rajtuk keresztül mi is sokat megtudtunk az üzbegisztáni mindennapokról. Azóta is működik külön What’s up csoportunk és tartjuk a kapcsolatot.
Május 22-én már mind a négyen részt tudtunk venni a fesztiválon, ahol 10 órakor elfoglalhattuk kiállítóhelyünket. Két sátrunk volt, amit egybe tudtunk nyitni, így az egyikben aranyhímzést, a másikban gyöngyékszer kiállítást és mesterség bemutatót tudtunk tartani. Mindannyiunknak biztosítottak egy-egy üveges asztali vitrint, amiben biztonságosan és elegánsan ki tudtuk állítani munkáinkat. Hátunk mögött egy polc is volt, melyre képeket, könyveket és néhány ékszert is ki tudtunk helyezni.
Mesterség bemutatóval is készültem, nagy érdeklődéssel csodálták a gyöngyöket és a fűzési technikákat. Bár a bemutató darabbal nagyon nem haladtam, ugyanis nagy népszerűségnek örvendtünk, nagyon kedvesen közeledtek felénk, mindig sokan álltak a standunknál és nagy örömünkre sokszor kértek meg, hogy készítsünk közös fényképeket, aminek mi nagy örömmel tettünk eleget. Próbáltak beszélgetni is velünk angolul vagy oroszul és mindig nagy kedvességgel jelezték, hogy mennyire tetszenek nekik munkáink.
Minden nap népviseletben voltunk, így már az utcán is nagy feltűnést keltettünk, és ott is sok fénykép készült. Minden nap 10 órakor kezdtünk és mindig addig maradtunk, ameddig a szervezők, segítőink kérték, bár néha még „túlóráztunk” is.
Esténként volt egy kis időnk bejárni a csodálatos, mesés Buharát is segítőinkkel, akik reggeltől estig velünk voltak és igyekeztek mindenben kedvünkbe járni.
A kiállítás valóban nemzetközinek tekinthető, ugyanis számos alkotó érkezett Nagy-Britanniából, Franciaországból, Svédországból, Spanyolországból, Új-Zélandról, Ausztráliából, Brazíliából, Oroszországból, Malajziából, Indiából, Kazahsztánból, Kirgizisztánból, Azerbajdzsánból stb., illetve természetesen nagyon sok üzbég alkotó is bemutatta mesterségét.
A nemzetközi résztvevőknek is volt külön What’s up csoportja, ami ugyancsak a mai napig működik, illetve néhányukkal jó barátságok is kialakultak, akikkel már itthonról is tartjuk a kapcsolatot.
Négy fős kis magyar delegációnk nagyon jó csapatot alkotott, mindenben segítettük egymást, szabadidőnket is együtt töltöttük.
A Magyar Gyöngy Egyesület tagjai is nagy érdeklődéssel hallgatták élménybeszámolómat, amire június 2-án került sor a Ferencvárosi Művelődési Központban.
Hatalmas élményben volt részem, melyet sosem felejtek el!
Külön köszönet a Népművészeti Egyesületek Szövetségének és az üzbég szervező félnek.”
Nagyné Szabó Kinga
„A Népművészeti Egyesületek Szövetségének Felhívására jelentkeztem az I. Aranyhímző és Ékszer Fesztiválra Üzbegisztánba, Buharába, aranyhímzőként.
A Világ minden tájáról jelentkező mestereket a szakmai önéletrajzuk és a munkájukról küldött képek alapján válogatták be az ázsiai szervezők. A jelentkezésem, és a dokumentációk elküldésében és a feltöltésben Böröndy Veronika a NESZ munkatársa nagyon sokat segített, és a felkészülési időszak alatt pedig folyamatosan tájékoztatott a fesztivál körüli információkról.
Nagypénteken jött a jó hír, hogy a jelentkezésemet beválogatták és azonnal döntsek arról, hogy vállalom-e az utat. Nagyon megörültem és boldogan mondtam IGENT. Ettől a pillanattól, viszont elkezdődött itthon a komoly munka, felkészülni és Magyarországot képviselni egy nemzetközi megmérettetésen.
Tervezés, minta kivágás, anyagra felhelyezés, keretbe méretezés következett, hogy a standon, a Fesztivál ideje alatt folyamatosan tudjak dolgozni, mesterségemet bemutatni.
Május 19-én az esti órákban indult a magyar delegációval a repülőgép Isztambulba, ahonnan átszállással utaztunk tovább Taskentbe. Itt már vártak bennünket a szervezők, molinók, és regisztrációs pult segített az eligazodásban. A SIMMA Hotelbe vittek, és ott a felfrissülés után városnézés volt a program. A magyar csoportnak is volt kísérője, akivel kisbuszos városi sétára mentünk, megnéztük a piacot, a metrót, a leghíresebb mecsetet, az egyetemi városrészt is.
Szervezett autóbusszal mentünk a reptérre, ahonnan a kora esti órában indult a külön gép Buharába, ami a fesztivál résztvevőit szállította. A négy fős delegációból csak nekem jutott repülőjegy, engem a felszállókártyával a kezemben átküldtek egy másik terembe, ahonnan kis várakozás után felszállhattam a repülőgépre, amely indult Buhara felé. A megérkezésünk tiszteletére, népviseletbe öltözött vendéglátóink kenyérrel, élő zenével, országonkénti táblával vártak bennünket. A HUNGARY táblát látva nagyon megörültem, hogy vártak, így már megnyugodtam, hogy jó helyen vagyok. Kísérőim Ruhsonabegim és Umidjon, én csak úgy hívtam Őket, hogy Roxi és Omi. Ők a Buharai tartózkodásom alatt mindig mellettem voltak, tolmácsoltak, segítettek, cipelték a bőröndömet. Buszok vártak a reptéren, akik elszállítottak bennünket a szállodába. A következő nap reggel 9 kor indultunk a 1,5 km hosszú felvonulásra. A felvonulás azt jelentette, hogy végig sétáltunk a sátrak mellett, amíg a HUNGARY sátrat meg nem láttuk. Itt 6 fő biztonsági ember várt, hogy segítsen berendezni a sátrat. Miután szépen bepakoltam a sátorba, feltöltöttem a vitrineket és elkezdtem dolgozni, a tömeg elkezdett hömpölyögni. Azt vettem észre, hogy egyre több ember lett körülöttem, kérdezgettek, nézték ahogyan dolgozom, a kísérőim pedig végig segítettek a tolmácsolásban. Egyszer csak elkezdett sötétedni az ég alja, én pedig mutogatom a biztonsági embereknek, hogy esni fog az eső. Ők csak rázták a fejüket, és mind a hatan fogtak egy–egy sátor lábat és belekapaszkodva beszélgettek tovább. Mit sem sejtve én csak hímezgettem tovább, amikor jött a szélvihar, lebegtette a sátrakat, az emberek kendővel és szemüveggel védekezve közlekedtek a szél és homokvihar ellen. Szempillantás alatt olyan homokvihar kerekedett, hogy én csak ráborultam a vitrinre és csak kapaszkodtam belé. Pár perc alatt elvonult a vihar, lesöprögettünk és ment tovább a nap, mintha mi sem történt volna. A magyar delegáció másik három tagja 18:30 kor érkezett meg, aminek nagyon megörültem. Nem volt sok idő, mert már 19 órakor vittek Bennünket városnézésre és vacsorázni. A vendégszeretetről híresek voltak a kísérőink, mert minden kérésünket próbálták teljesíteni. A következő napokban a Fesztivál helyszínén 10 órakor kezdtünk. Minden nap nagyon intenzív volt a látogatói létszám, sokan alaposan megnézték az alkotásainkat, sokan kérdeztek, fényképezkedtek. Csak a kísérőinkkel lehetett a sátrunkat (és még a szállodát is) elhagyni, nagyon figyeltek ránk, még a mosdóba is kísérettel mentünk. A napközbeni hőmérséklet 45°C volt, a sátor alatt ez még többnek tűnt. A záró esemény előtt még a szervezőink egy helyi étterem specialitásaival kedveskedtek búcsúzóul. A Záró programot este 9-ig volt lehetőségünk élvezni, mert 22:00 órakor indult a kisbuszunk Szamarkandba a reptérre. Innen indultunk Isztambulba. Isztambulban 10 órát vártunk a csatlakozásra a reptéren, ahol volt időnk beszélgetni és emlékeket felidézni.
Összességében: a WhatsApp ZarFestival 2022 csoport nem igazán volt segítség a tájékozódásban, és az információ közlésben, mert percenként több mint 100 bejegyzés, kérdés, válasz, információ érkezett. Nem minden esetben angolul folyt a kommunikáció, számtalanszor arabul. Így volt némi információ hiányunk az ott tartózkodásunk alatt. Amikor a kísérőinktől kérdeztünk pl. Fesztivál megnyitóról, az állófogadásról, a divatbemutatóról, a táncbemutatóról akkor ők is kérdeztek valakit, hogy információhoz jussanak, és így több hivatalos eseményről lemaradtunk. Ennek ellenére a kísérőink, mindent megtettek, hogy a Buharai életet megismerjük és betekinthessünk egy kicsit az üzbég kultúrába.
Ezúton köszönöm a lehetőséget, köszönöm a segítséget, hogy egy ilyen élménnyel lettem gazdagabb.
Legjobb tudásom és képességem szerint igyekeztem képviselni Magyarországot.”
Brczán Éva hímző
„A NESZ által továbbított pályázati lehetőséggel élve jelentkeztem az I. Aranyhímző és Aranyékszer Fesztiválra Buharába. Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy a NESZ elnökségének pozitív elbírálása után továbbították jelentkezésemet az üzbég szervezőknek, akik kiválasztották a pályamunkámat és meghívást kaptam erre a csodálatos rendezvényre.
Fő profilom eddig a höveji csipkevarrás volt, az utóbbi években kezdtem el aranyhímzéssel foglalkozni, mely a csornai aranyfonalas hímzést, illetve a kapuvári menyecskefőkötőkön a „pillangós kobak”-on megjelenő fémszálas/flitteres aranyhímzést jelentette, melyek valójában szervesen kapcsolódnak a höveji csipkéhez. Az üzbegisztáni fesztiválra egy aranyhímzéses modern kisestélyi ruhával és hozzá tartozó táskával, valamint a kapuvári női viselethez tartozó pillangós kobakkal pályáztam. Buharába eljutni nem olyan egyszerű, több átszállásos repülőutat jelent, valamint mi részesei lehettünk egy hosszú buszozásnak is. Szirénázó rendőrautó vezette a buszunkat Taskentből Buharába. Az út alatt volt lehetőségünk bepillantani az üzbégek mindennapi életébe, látni a kis településeket, a földeken dolgozó embereket, a teheneket legeltető kisgyerekeket és időseket. A fesztivál személyi asszisztenseket (önkéntes egyetemistákat) biztosított minden külföldi résztvevő részére. Segítőink Sadulloyeva Ruxshonabegim Ramazonova, Khudoyberdieva Kamola Jasur, Muxammad Yarashev és Ismoilov Umidjon mindenben rendelkezésünkre álltak, tolmácsoltak, kísértek, védelmeztek minket, bemutatták a várost, gondoskodtak az ellátásunkról. Személyes jó barátság alakult ki köztünk. Úgy érzem megkülönböztetett figyelemben részesítették a magyar delegációt. Többször megfogalmazták, hogy mi magyarok nagyon különleges vendégeik vagyunk. A rendezvényen két sátor állt rendelkezésünkre, melyekben kiállítást és mesterségbemutatót tartottunk. Rendkívüli volt az érdeklődés a magyar népművészet iránt. Önmagában a tény, hogy magyarok vagyunk nagy örömmel töltött el minden nézelődőt, mindenki tudta, hogy mi magyarok onnan jöttünk el a mai Üzbegisztán területéről, és a mai napig testvéreiknek tekintenek minket. A népviseletünk, megjelenésünk is lenyűgözte a középázsiai embereket. Nem csak a mesterségbemutatón, de az utcán is gyakran megállítottak minket egy-egy fotóért.
A kiállítóhelyünkön a temérdek érdeklődő mellett tiszteletét tette Momunbaev Nodir Bolotbekovich a Kirgíz Kézműves Szövetség elnöke és hangot adott elismerését illetően munkásságunk iránt, illetve országaink barátságáról. Erkin Yodgorov ismert üzbég publicista, valamint a Világ Kézműves Szövetség elnöke hasonlóan méltatta munkánkat.
A részvétel lehetőséget adott nekünk nemzetközi porondon megmutatni hazánk népművészetének az aranyhímzéshez és ékszerkészítéshez kapcsolódó szépségeit, de ugyanakkor mi is bepillanthattunk Üzbegisztán aranyhímzőinek és ékszerkészítőinek fantasztikus munkájába. Ugyanakkor lehetőségünk adódott nemzetközi barátságokat kötni, a világ másik pontján tevékenykedő aranyhímzőkkel szakmai diskurzusokat folytatni, tapasztalatot cserélni új technikákat megismerni. Életre szóló élményekkel, új barátokkal és tapasztalatokkal gazdagodtunk.”
Dr. Tóthné Kőrösi Zsófia
