• Június a kiállítások, szakvizsgák hónapja

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.882549690576326&type=3

Mellékletben egyik oktatónk, a képzés értékelése a kiállítás alkalmával.

Programok, foglalkozások:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.890276229803672&type=3

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.883294747168487&type=3

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.876143664550262&type=3

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.867762878721674&type=3

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.860661932765102&type=3

• Nemezelő amazonok

Szabó T. Anna: Nemezelés

– Mi ez?

– Ez?

– Nem, ez!

– Ez? Nemez!

Nemezlemez!

Ne szöszöljünk: nemezeljünk!

Nemezképet remekeljünk.

Jó a kedv és jó a szándék:

nemezből lesz jó ajándék.

Nemezelek nemez-eget,

nemez-fellegeket neked.

Nemezlapka, nemez-lepke –

jó lenne, ha jól meglepne.

Elkészült a nemez-kép –

ugye, milyen remekszép?

Mi már csak nagyanyáink meséiből, néprajzi témájú leírásokból, műalkotásokból sejthetjük, hogy milyen is volt az egykori fonók hangulata, hogy miért is szerettek oda eljárni az asszonyok, hogy hogyan tudott szerves részévé válni a falu társadalmi életének ez a közösségi tevékenység.

A fonó a Magyar néprajzi lexikon szerint „egy olyan alkalom volt, amikor egy-egy nap a falu lányai, asszonyai összegyűltek, hogy együtt fonjanak vagy egyebet dolgozzanak, de a szórakozásról is gondoskodtak. A kenderfonás mellett daloltak, beszélgettek, nevettek és tapasztalatot cseréltek, így a fonó nélkülözhetetlen társadalmi tevékenység lett a falu életében.”

Hasonló hangulatú tevékenység volt számunkra a Szélyes Emőke tanárnőnk- barátnőnk által életre hívott nemezelő szakkör: nem fontunk ugyan kendert, de barátságunk szálai szorosabbra fonódtak, s ha nem is kenderből, de gyapjúcsomókból sikerült csodás használati tárgyakat alkotnunk Emőke szakszerű irányítása mellett.

Azóta nemezgyűrűk egészítik ki öltözetünket, nemezkígyók kerültek hajtű gyanánt a kontyokba, nemez edényfogók lettek konyháink hasznos díszei, nemezpárnák dobják fel nappaliink hangulatát, nemezlabdákat dobálva kérdezzük ki diákjainktól az angol rendhagyó igéket, nemez kaspóba tojta az idén tojásait a Húsvéti nyúl és nemez retikülök kezdtek új divatot teremteni Udvarhely kulturális életében.

De nem csak a végeredmény, az elkészült alkotások legitimálják a mi „fonónkat”, (vagy nevezzük „nemezelőnknek”), hisz nem csak a tárgyak bizonyítják e tevékenység hasznosságát, hanem az a sok-sok kellemes élmény, amelyeknek általa részesei lehettünk. S ezek nem fognak szőrén-szálán eltűnni, kollektív emlékként belegyúrtuk őket életünk posztójába.

Nemcsak locsoltuk a nemezt, de fecsegtünk is eleget. Igazi locsi-fecsi csapattá lettünk. Támadóállásban az „Elvesztettem zsebkendőmet” ritmusára gyúrtuk a nemezt, a szó szoros értelmében véve a „Szabad szappanozni” sor szavait.

Emőke kétértelmű biztatásai: „Ügyes vagy. Gyúrjad még!” sokszor kételyeket ébresztettek bennünk: vajon fogja egyszer majd azt mondani, hogy most már kész? De végül mindig igaza lett: a színes szőrcsomók alakot öltöttek, új értelmet nyertek, a technika elsajátítása meghozta a gyümölcsét: sorra születtek újabb és újabb csodák, a mi kezünk munkája eredményeként. Ha távol is álltak az Emőke alkotásaitól, mégis éreztük a fejlődést magunkon.

Mesélgetések, kacagások, receptcserék, élménybeszámolók arról, hogy ki hol járt, ki mit látott, éneklések, viccmondások tarkították a mosdótálak körül szappanbuborékba összenemezelődő társaságunk együttléteit.

Hálánk jeléül, Emőke, fogadd tőlünk szeretettel Weöres Sándor szavait:

Szembe fordított tükrök

Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.

Hiányosságom váljék jósággá benned.

 

Egyetlen parancs van, a többi csak tanács:

igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.

Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás:

Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.

 

Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.

Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában.

 

A szálak összeálltak. Köszönjük, Emőke.