Született 1938. április 5-én, elhunyt 2022. augusztus 27-én.
Ismét gyászol a népművészek nagy családja. Elveszítettünk egy mestert, egy vezetőt, egy embert.
Az utóbbi egy-két évben már keveset volt velünk, de még sokan vagyunk, akik magunk előtt látjuk őt, amint szervez, amint emberek veszik körbe és határozott, de kedves arccal irányítja őket.
A 70-es években a nyíregyházi Megyei Művelődési Központ példa volt számunkra a népi kézművesség segítésében. Julika ennek a meghatározó személyisége volt.
Népművelőként példát mutatott arra, hogyan kell úgy menedzselni a területet, hogy az alkotók mindig érezzék azt, hogy ők a meghatározóak. Hogyan kell a közösségi munkát megszervezni. Hogyan kell szélesíteni azt a kört, akik ismerik, tudják, hogy mi a népi kézművesség. Hogyan kell a különböző formákban a népművészet tudását, szellemiségét és értékét átadni.
Kedves Julika!
A népi kézművesség meghatározó alkotója és szervezője voltál és lelkünkben mindig az is maradsz.
Sok mindent köszönhetünk neked, amelyet elindítottál, kezdeményeztél, megvalósítottál –egyedül, vagy társakkal együtt.
Elsőként említem az Országos Népművészeti Pályázatot, melyet ma ONK-ként ismerünk. Borbély Joli nénivel kitaláltátok, hogy az alkotóknak szükségük van a megmérettetésre, a bemutatkozásra. Fiatal népművelőként, emlékszem, hogy csodáltuk az akkor még ritkaságszámba menő országos kiállítást, a remek szervezés, a meleg vendéglátást. Fájó szívvel, de mégis büszkeséggel vetted tudomásul, hogy az esemény elhagyta Nyíregyházát és felköltözött Budapestre.
Az évtizedek alatt megszámlálhatatlan országos, regionális és megyei rendezvényt honosítottál meg Nyíregyházán. Kerested, és meg is találtad, hogy hogyan lehet az ország- és megyehatáron túli területek népművészeivel felvenni a kapcsolatot. Tudtad, hogy a határon túl élő kézműveseknek szükségük van magyarországi képzőhelyre, és éppen úgy fontosnak tartottad azt is, hogy a határon túl lévő értékekkel megismerkedjenek a magyar kézművesek.
Sokat tettél a népi kézművesség tudásátadásáért, mert felismerted, hogy csak úgy maradhat fenn az élő népművészet, ha újratanuljuk. Határozottságoddal és fáradhatatlan energiáddal megalapoztad az egyesület sokszínű munkáját, többek között az alkotótáborokat, pedagógus-továbbképzéseket, és megannyi kultúraőrző, értékközvetítő tevékenységét.
Ott voltál Székesfehérváron 1982-ben, az Országos Népművészeti Egyesület megalakulásánál, elsőként hoztad létre a megyei szervezetet, majd később az Aranykapu Népművészeti Egyesületet, amelyeknek hosszú évekig elnöke voltál. Igazságos, emberszerető döntéseidet tagtársaid elismerték. Vezetéseddel a szervezet arra törekedett, hogy a régi mesterségek szellemi értékeit megőrizze és a technikai tapasztalatok felelevenítésével új, igényes alkotások jöjjenek létre.
A kezdetekkor a Népművészeti Egyesületek Szövetségének alelnöke voltál, később már nem vállaltál tisztséget, de figyelő tekinteteddel mindig jelen voltál, és képviselted a tagszervezetek érdekeit. Nem tudom, és nem is akarom elfelejteni a szívből jövő, hasznos tanácsaidat, amellyel segítetted az országban élő népművészek munkáját.
A szervező munka mellett kiváló hímző és szövő alkotó voltál. Elismerések kísérték utadat. Jól ismerted a hímzés- és szövés-hagyományunkat. Kreativitásoddal rengeteg alkotást hoztál létre, amelyek részben követték a hagyományt, de kísérleteztél a hagyományok újragondolásával, a mai lakáskultúrába beillő lakástextíliák elkészítésével is. Alkotói munkásságodért joggal kaptad meg a Népművészet Mestere címet.
Kedves Julika!
Bízom benne, hogy tudtad, nagyra becsülünk és szeretünk téged, sajnáljuk, hogy ezt már csak múlt időben tudjuk megfogalmazni.
Határozott, de kedves, és mindenkin segíteni akaró egyéniséged nagyon fog hiányozni mindannyiunknak.
Nyugodj békében, a szívünkben megmaradsz, emlékedet őrizzük!
Pál Miklósné
elnök
