A történet úgy kezdődött, hogy egyesületünk vezetője ( Dunavirág Alkotó Csoport – Szente Krisztina) felhívott azzal, hogy neked ott a helyed. Az idő nagyon kevés volt, gyorsan kellett cselekedni. Pályázatomat elfogadták, és sebesen kellett mindent megszervezni. A török vendéglátó azt kérte, hogy vigyek egy viseletbe öltöztetett babát, amit ott is hagyok a helyi játékmúzeumban. Nekem is kellett vinni egy viseletet, amit a megnyitó gálán veszek fel. És még egy workshopot is vártak tőlem a vendéglátók, amelyet a résztvevőknek tartok. Ennyit a felkészülésről…

Mivel férjem fajátékok készítésével foglalkozik, így ő is velem tarthatott. A török szervezők kifejezetten örültek, hogy még egy játékos ember utazik hozzájuk.

Ez a rendezvény Törökország belsejében Gaziantep városában zajlott. Hagyományos Babakészítő Műhelyfesztivál címmel immár a 6. alkalommal rendezték meg. Őszintén mondhatom, nagyon profi szervezés jellemezte a programot. A törökök a tenyerükön hordoztak bennünket. A rendezvény az óváros területén volt. Mindennap ott voltak programok, majd zárás után még múzeumokba
kalauzoltak el mindannyiunkat. Este a vacsora mindig más étteremben volt, s mindig tradicionális török ételekkel ismertettek meg bennünket.

Néhány gondolat arról, hogy én mi módon oldottam meg a feladatokat, amelyeket a szervezők elvártak. Mivel waldorf babák készítésével foglalkozom, így természetesen egy öltöztetős nagy babát vittem. A baba ruházata az ócsai viselet pontos másolata: kékfestőből készült. Én az ócsai Tájházból kaptam kölcsönbe egy viseletet, amit kivittünk Törökországba. A workshop keretében egyszerű, kötözött, pálcikás babát tanítottam – természetesen kékfestőből. Nos, szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy a többi babás résztvevő imádta.
Hálás vagyok mindenkinek, aki hozzájárult ehhez az élményhez: Krisztinának, a Nesz munkatársainak, és persze a török szervezőnek: Ugurnak.