BUDAPESTfeszt Sanghaj 2018.

BUDAPESTfeszt Sanghaj 2018.

Óriási megtiszteltetésben volt számomra, amikor Magyarország Sanghaji Főkonzulátusa meghívására és vendégeként életemben először utaztam Kínába.

A korábbi iskolai tanulmányokat kiegészítve természetesen fantasztikus élményekben volt részem, amikor megtapasztalhattam egy több mint kétezer éves kultúra hétköznapjait. Alkotótársaimmal együtt néhány napot tölthettünk ebben a varázslatos távol-keleti országban, ám a szervezők és együttműködő partnerek segítségével úgy érzem, egy életre szóló kalandban volt részünk.

Tojásfestőként nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy hagyományunkat képviselhetem Húsvét előtt Kínában.

Szakmai felkészülésem során szerettem volna közelebb hozni – a kínaiaktól egyébként nem is oly távoli – őstojás és tojással kapcsolatos teremtéskultuszt.

A tojás már önmagában is mindig ámulatot váltott ki a világ valamennyi kultúrájában: tökéletes, elnyújtott gömb formájú héja egy életkezdeményt rejt magában, a tojás felnyílása, hogy megjelenjék az immár kifejlett élet, az ősi korok embere számára is a tökéletes kezdetet jelképezte. Ezzel magyarázható, hogy oly sok nép saját kozmológiai mítoszában alapvető szerepet tulajdonított a „kozmikus tojásnak(Julien Ries: A mítosz az emberiség történetében, Officina Kiadó, 2007, 82.p.)

Az életet hordozó csíra jellegzetes formájával egyetemes képzet szerint a szferikusan elképzelt kozmosz jelképe a tojás – olvasható Jankovics Marcell: Jelképtár című könyvében (Helikon Kiadó, Tojás/221.p.) A teremtésmítoszok egy csoportja a világ keletkezését, mint tojásból történő megszületést írja le (világtojás).

Így van ez az őskínai mitológiában is, ahol Pan-ku megalkotja a világot:

„Kezdetben az univerzum egy tojásból volt, melyben két őselem, a jin (a sötét, női, hideg princípium) és a jang (a világos, férfi, meleg princípium) kölcsönhatásba lépett egymással. Pan-ku, aki maga is e két őselemből jött létre, 18.000 évet szunnyadt a tojás belsejében. Miután felébredt, feltörte a tojást. A tojás nehezebb részei összeálltak, és belőlük lett a föld, míg a könnyebbek felkúsztak, belőlük lett az ég. A föld és az ég között Pan-ku foglalt helyet. Újabb 18.000 éven át, minden nappal egy kicsit jobban eltávolodott egymástól föld és ég, és velük együtt minden nappal Pan-ku is egy kicsit magasabb lett, így mindig kitöltötte a rést. Míg végül föld és ég elérték végleges helyüket, és a kimerült Pan-ku ledőlt pihenni. Pan-kut azonban annyira kimerítette mindez, hogy meghalt. Törzséből és végtagjaiból lettek a hegyek, szemeiből a Nap és a Hold, húsából a szárazföld, hajából a fák és a növények, könnyeiből a folyók és a tengerek. Lélegzete lett a szél, hangja a villám és a mennydörgés. Végezetül Pan-ku bolhái lettek maguk az emberek.”(Neil Philip: Mítoszok és legendák közelről, Mérték Kiadó, 2009., 117.p.).

Kínában a vallási tanok: a konfucianizmus (politikai és filozófiai hagyományok!), a taoizmus, a buddhizmus, kis számban élnek keresztények. A BUDAPESTfeszt rendezvény keretében így a hagyományos magyar hímestojás mintakincset mutattam be: egyszínű piros gyimesi, hétfalusi, valamint kétszínű erdélyi hímestojásokkal készültem. Minden nap tartottam mesterségbemutatót is, ahol kesicével (íróka) és forró méhviasszal írtam a tojáshéjakra.

A felkérésnek eleget téve minden nap játszóházat is tartottam. A négy nap alatt a vendégek: gyerekek és felnőttek egyaránt óriási érdeklődés mellett 120 db tojást írtak meg.

Mivel technikailag arra nem lett volna idő, hogy a natúr tojáshéjat megírják, majd piros festőlével megfessék a vendégek, ezért a kínai kultúra segítségét hívva az érdeklődő kínaiak – az előre megfestett piros tojáshéjakra méhviasszal írhatták fel az általuk választott szimbólumokat (hagyományos magyar, illetve kínai), melyet aranyporral láttunk el. A magyar mintakincsből gyakran nem az egyszerűbb, könnyebben megírható, hanem a nehezebb, nagyobb koncentrációt igénylő hímeket választották ki. Gyakran írták fel saját nevüket kínai írásjegyekkel, vagy jegyezték fel jókívánságukat. Egy lány barátnőjének a ’dupla boldogság’ írásjegyét írta meg és fogja elvinni annak esküvőjére, élete végéig tartó boldogságot, szerelmet és gyermekáldást kívánva.

A kínai kultúrában ugyanis nagyon fontos szimbolikus jelentéstartalma van mindkét színnek. A piros és az arany az egészség, boldogság, öröm, hosszú élet szinonímái. A császári Kínában a császár és közvetlen rokonai viselhettek arany palástot és köntöst. Részben emiatt – a hiedelmek szerint – az arany vonzza a hírnevet és a gazdagságot. A vörös a legerősebb szín. Rendszerint alig található meg a természetben, így ritkasága, valamint az előállítás nehézsége miatt is fontos, tisztelt szín. Ha láthatóvá tesszük, annak nyomatékos üzenete lesz. Kínában a boldogság és a boldogulás színe. A keleti menyasszonyok a mai napig vörös ruhát öltenek, hogy magukhoz vonzzák a mennyei szerencsét, illetve az ünnepi viseletben is kiemelkedő fontosságú.

Nagyon érdekes tapasztalat volt számomra, hogy rádöbbentek a kínaiak az eredeti tojáshéjra. Nem számítottak egy természetes anyagra, sokan hitték azt, hogy műanyag tárggyal van dolguk.

Az első nap büszkén tanultam meg a tojás szót kínaiul, melyet a következő napokban az egyes tartományokból érkező vidéki kínaiak mind más és más tájnyelvi megfeleléssel ejtettek. Ez még közelebb hozta egymáshoz kultúráinkat, hiszen számtalan vidám percet és összemosolygást szült, ahogy a tojás szó kínai megfelelőjét kiejtettük: „鸡蛋

Jīdàn” ’ji-tán, csi-tán, csi-táng, szi-tán, szi-táng, szi-tánq’.

További érdekes tanulság volt számomra, hogy a kínaiak milyen érdeklődéssel fordulnak az európai kultúra felé, valamint milyen mély tisztelettel kezelik a kézműveseket (gondoljunk saját 2000 éves kézműves kultúrájukra!).

Nagy tanulság volt számomra az is, hogy már gyermekkoruktól mekkora alázatra, koncentrációra, a munka iránti tiszteletre, fegyelemre és a végrehajtás precizitására vannak nevelve. Tojásírás közben kezükben szinte azonnal kézre állt a tojáshéj és az íróka, figyelmesen írták meg a tojást, türelemmel fejezték be tojásdíszítésüket és nagy örömmel vigyáztak kész díszített tojásukra. Ez a fajta koncentrált önfegyelem, a munkához való viszony rendkívül tanulságos és megszívlelendő számunkra is!

Felénk, felém nyújtott tiszteletükért, vendégszeretetükért csak hálás lehetek!

A rendezvény a média nagy érdeklődése mellett zajlott le!

Ezúton szeretnék külön köszönetet mondani Magyarország Sanghaji Főkonzulátusának a meghívásért és a lelkiismeretes, szeretetteljes, segítőkész munkájukért, valamint a NESZ-nek a sok-sok munkáért és segítségnyújtásért.

Egy életre szóló élménnyel lettem gazdagabb és remélem, hogy a világ más tájain, kultúrájában is büszkén mutathatom be a világon egyedülálló Kárpát-medencei hímes tojás mintakincsünket, húsvéti ünnepi szokásainkat, hagyományos tojásdíszítésünket.

Bereczné Lázár Nóra hímestojás – festő népi iparművész, a Népművészet Ifjú Mestere