Tanulmányi úton Erdélyben

Tanulmányi úton Erdélyben

A NESZ csodás erdélyi szakmai útja 2016.

2016.09.22. napján egy várakozással teli, ígéretes út reményében gyülekeztünk Budapesten, a Népligetnél. Azonos érdeklődési körű – a népművészet valamelyik ágának szerelmese – csapat várt az indulásra. Sokan jó ismerősként üdvözölhettük egymást, de a szép útnak és Gyulay Mária csoportvezetőnk szállásbeosztásának köszönhetően újabb barátságok megkötésére nyílt lehetőségünk.

Összegyűlt a csoport és Varga Attila autóbuszvezetőnk elindult velünk dél felé. Átszeltük az Alföldet és Nagylaknál átléptük a határt. Meglepően jó minőségű úton közlekedtünk és számtalan helyen láthattunk nagyméretű, intenzív útépítést. Elhaladva nagynevű, régi városaink – Arad, Marosillye, Déva… – mellett, felidéztük a magyar múlt neves eseményeit, személyiségeit. A földrajzi környezet egyre színesebbé vált, láthattuk a Mátka patakot, a Béga folyót, átkeltünk a kossói hágón, jobbra a távolban kirajzolódott a Ruszka havas, mellettünk a Maros folyó, balra messze az Erdélyi – érchegység. Szászsebes előtt egy pompás szivárványt csodálhattunk, Nagyapoldon pedig a szép, színes kontyos házakat a jellegzetes szász kapuival.
Délután érkeztünk Nagyszebenbe, ahol Takács Gyöngyi mutatta be a város magját, a neves épületeket, a múzeumot a textilgyűjteménnyel, a Hazugok hídját, majd felmentünk a várostoronyba, ahonnan mesés kilátás nyílt a városra, a Szebeni és Fogarasi havasokra és Királyföldre. Késő este fordultunk be Fogarason a Hotel Bulevardhoz, ahol szép, kényelmes szobákkal és jó vacsorával kényeztettek bennünket. Vacsora után a csoport egy része megnézte a kivilágított fogarasi várat.

Péntek reggel Brassó felé indultunk. Sajnos a havasokat felhő takarta, de a közeli tájakon így is sok érdekességet láthattunk. Megkerülve Brassót jutottunk el Négyfaluba, ott a hétfalusi barcasági csángó kézművesek udvarába, ahol Czimbor Izabella vezetésével egy kedves kézműves csoport fogadott, bemutatva férfi- női viseletüket, kézműves termékeiket. Átsétáltunk a Néprajzi Múzeumba, ahol Hochbauer Gyula tanár úr kalauzolt bennünket. Mesélt a hétfalusi csángók határvédelmi szerepéről, a festett bútorokról, amelyeken a kereskedelem hatására fellelhetőek a csángó, a szász és a román elemek is. Láthattuk a viseletet, a Borica férfitánc eszközeit.

Továbbutazásunk során megpillantottuk a Cenk hegyet, amelyen 1896-ban állították fel a 21 m-es Árpád szobrot. Ma kilátó és Brasov felirat áll rajta. Brassóban a legrégebbi épület, a legendás Hirscher házzal szemben megtekintettük a Várostörténeti Múzeumot, a főteret, a Fekete templomot kívülről. Elköszönve kísérőnktől, a tanár úrtól Kovászna megye irányába fordultunk. Sepsiszentgyörgyön utunk a Kós Károly által tervezett, impozáns Székely Nemzeti Múzeumhoz vezetett. Itt Szőcsné Gazda Enikő fogadott és bemutatta a népművészet székely kincsestárát, a kamarás asztaltól az úri hímzésig, a kopjafáktól a csempekályháig…
Kirándulásunkat tovább folytatva Csernátonba érkeztünk, ahol a felejthetetlen Haszmann Pál fogadott bennünket, bemutatva fantasztikus múzeumát, falumúzeumát, kályhagyűjteményét, a szakszerűen karbantartott mezőgazdasági gépgyűjteményét, hangtechnikai gyűjteményét, textil és helytörténeti gyűjteményét, népfőiskoláját…

Késő délután indultunk tovább, de még láthattuk a varázslatos Kászonszék tájait, a kedves hegyeit, őszi kikericstől tarka legelőit, futó patakjait, nyájait. Kászonújfaluban a hazatérő tehéncsordával is találkoztunk. Még sötétedés előtt értünk a Nyerges tetőre, ahol a szívet szaggató kopjafaerdőben a Szózat eléneklésével emlékeztünk a hazát védő, utolsó szálig elesett székely hősökre.
Ismét késő este érkeztünk meg szálláshelyünkre, Kadicsfalvára a Laguna panzióba, ahol Lőrincz Zsuzsánna fogadott bennünket Bálint Rózsikával, Molnár Ibolyával és Gizikével megható szeretettel, két viseletbe öltözött leány énekes műsorával és finom vacsorával.

Szombaton reggel Máréfalvára utaztunk, ahol a helyi tájház előtt Lőrincz Zsuzsánna és Kovács Piroska néni várt bennünket. Piroska néni, mint pedagógus hivatásának tekintette a néprajzi emlékek, értékek megmentését, összegyűjtését, megőrzését, megismertetését és továbbéltetését. Erről tanúskodik a szép tájház épülete, berendezése, tárgyai, értékes írásai, könyvei, az évente megrendezett alkotótáborok kézzelfogható nyomai, a településen szinte minden háznál látható székely kapu, a művelődési ház székely kapuelemekkel széppé varázsolt utcai homlokzata, gyönyörű környezete és Piroska néni kedves, lelkes, lenyűgöző idegenvezetése. Szeretettel és barátságosan integetett nekünk búcsúzóul. Akkor még nem sejthettük, hogy mi voltunk az utolsó vendégei. Október 13-án egy felújított székely kapuavatáson hirtelen elhunyt. Nyugodjon békében, emlékét megőrizzük.
Székelyudvarhelyre vezetett tovább az utunk. Itt Bálint Rózsika vezetésével megnéztük a belvárost, az ARTERA Házat, ahol Lőrincz Zsuzsánna és kedves csapata fogadott, a Jézus szíve kápolnát, ellátogattunk a gyümölcs fesztiválra és egy székelyföldi bevásárlásra is volt lehetőségünk.

A székely anyavárost elhagyva megálltunk Szejkefürdőn, ahol a kapusort végigjárva leróttuk kegyeletünket Orbán Balázs sírja előtt. Itt köszöntünk el kedves ismerősünktől, Lőrincz Zsuzsánnától. A Hargita lábánál még kényeztetett bennünket a sok természeti szépség, amikor Farkaslakára érkeztünk és még egyszer megálltunk Tamási Áron sírjánál, amely már szintén nemzeti zarándokhellyé vált. Tovább utaztunk Korond – Parajd – Szováta útirányon Kolozsvár felé, sötétedésig gyönyörködve a természet szépségeiben. Szintén késő este érkeztünk Válaszútra a Kallós Zoltán Alapítványhoz, ahol a vacsoránk és a szállásunk volt.

Vasárnap reggel megnéztük a Kallós Zoltán Múzeumot. Az óriási, tiszteletreméltóan rendezett és gondozott gyűjtemény két szinten mutatja be kincseit. Az első szinten lévő szobákban láthatóak a válaszúti, a mezőségi, a széki, a szász, a kalotaszegi és a havasalji textilek, az emeleten pedig moldvai és gyimesi csángó viselet, román tiszta szoba és csíki viselet. Számtalan gyönyörű textília! Válaszúti ajándékként végül egy szempillantásra láthattuk Zoli bácsit, amint kísérőjével a lakóházához tartott. Még a délelőtt folyamán Kolozsvárra érkeztünk, ahol elsőként a Néprajzi Múzeum gyűjteményét tekinthettük meg Végh Éva kalauzolásával. A múzeum anyaga az erdélyi parasztság tevékenységét mutatja be példaértékű rendszerben. A sok érdekesség közül kiemelném a viseletet bemutató termet, ahol a tükör alkalmazásával jól láthattuk a viselet minden oldalát. Ezután lehetőségünk volt egy rövid városnézésre, a Szent Mihály templomban magyar nyelvű szentmise, majd keresztelő meghallgatására. Utunk a Sziget hegység mellett, Kalotaszegen és Királyhágón át folytatódott hazafelé.

Magyarországon a csoport tagjainak a hazautazáshoz legkedvezőbb megállóhelyek beiktatásával utaztunk és ismét késő este érkeztünk meg a Népligethez.

Nagyon gazdag programú, felejthetetlen út volt, sok-sok kilométerrel, csodálatos tájakon át. Fantasztikus emberekkel találkozhattunk és barátkozhattunk. Véleményem szerint még sokáig lesz számunkra szellemi táplálék ez a szakmai út.

Békéscsaba, 2016.10.20.
Bogárné Szőke Erika, népi iparművész