Szakmai Bizottságok eseményei

Szakmai Bizottságok eseményei

Nemezkészítő Szakmai Bizottság

Noé bárkáján

Családi kiállítás Vidák István 70. születésnapja alkalmából a Pesti Vigadóban, augusztus 2. – szeptember 17.

Családi kiállításunk a Pesti Vigadóban augusztus másodikán nyílt meg. Noé bárkáján címet adtuk neki, gondolván arra az értékmentő munkára, melyet mi népművészek mindannyian végzünk. Erre az alkalomra nagyon sok új munkát készítettünk. Ezek közül is a legfontosabb az a kapu, pontosabban négy kapu, ami a földszinti terem közepére került. Ennek a térnek a közepén található egy másik, kerek nemeztakaró. Ma már lehet, hogy más címet adnánk kiállításunknak, látván azt, hogy benne a nap ábrázolások nagyon gyakoriak. Az új címe az lehetne, utalva egy kedves székely népdalra: Napom, napom, fényes napom.

A kiállítás felépítésében felhasználtuk hármas jelszavunkat. Ez így szól: kutatni, tanítani és alkotni. Ebből a kutatás részt a földszint alatti teremben helyezhettük el. Ennek középpontjába került három tárgy. Egy türkmen imanemez, egy kurd mellény és egy indiai szőrkötél, másnéven nemezöv.

Oktató munkánkat három könyvespolcon mutattuk be megjelent és megjelenésre váró kiadványainkkal. E mellett kapott helyet az a képernyő melyen az elmúlt években készült négy filmünket nézhették meg a látogatók. Ezek címei: Székfaragás az Érmelléken, A Kiskun nemezsátor, Szakajtó- és szatyorkötők Mezőfelén, továbbá A gyapjúlepedő szövése és ványolása Gyergyóremetén.

E mellett egy külön, kisebb teremben láthatóak a hozzánk legközelebb álló tanítványaink munkái.

Tanítványaink, és egyben gyermekeink munkái közül kettőt mutatunk itt most be. Egyet Anna lányunktól. Ezen folton-folt, szabás nélküli ruhái láthatók. Ezek apró selyemszövet darabok és finom merinógyapjú vegyítéséből születtek. István fiunk munkáiból egy takaró részlete látható az alábbi fényképen.

Bizonyosan sokan ismerik azokat a munkáinkat, amelyeken indiai gyapjú, pamut, vagy selyem alapanyagú kötözött mintás anyagokat használtunk fel. Ez most kiegészült néhány olyan kendővel, melynek mintáit Indiában készítettük, majd hazatérve együtt nemezeltük be.

Most nem mutatjuk be azokat az új munkáinkat, melyekhez az ihletet a szibériai táltos dobok mintái, illetve a kaukázusi kaitag népcsoport hímzett bölcsőtakarói adták. Végezetül Nagy Mari munkái közül mutatunk be egyet, amit indiai kelmék felhasználásával és ifjabb Vidák István közreműködésével valósított meg.

Ezúton szeretnénk köszönetet mondani mindazoknak, akik az elmúlt évtizedekben segítették munkánkat. Ismerőseinkre, barátainkra szeretettel gondolunk ezzel kapcsolatban.
Ugyanígy köszönetet szeretnénk mondani a Magyar Művészeti Akadémiának, mely helyet adott kiállításunknak, illetve támogatta annak megrendezését. Személy szerint Fekete György elnök úrnak, illetve Csáji Koppány László költőnek és néprajzkutatónak, Kardos Mária és Sipos Mihály népzenészeknek. Beleértjük ebbe a kiállításokért felelős Mendelényi Zoárdné Tünde asszony és munkatársai közreműködését.

Ezt a tájékoztatót Nagy Mária akadémiai köztestületi tag, a Népművészet Mestere, illetve Vidák István akadémikus, a Népművészet Mestere állította össze. Mindketten a Duna-Tisza közi Népművészeti Egyesület tagjai vagyunk.

 Ament Éva – Régi Ritka Mesterségek Szakmai Bizottság

VI. Gömörszőlősi Értékmentő Tábor

Film

Bocsi Éva – Visletkészítő Szakmai Bizottság

2017. augusztus 26-án Taron rendezték meg a Palóc Világtalálkozó Szikragyújtó Napját.
A több száz érdeklődő láthatta Bocsi Éva – kazári népviseletbe – a legdíszesebb palóc népviseletbe öltöztetett babáit a”Búza vetésétől a kenyérszentelésig” címmel. A rendezvény résztvevőinek többsége a saját tájegységének látványos népviseletébe öltözve jelent meg. Láthatták: Kisterenye, Nagybátony, Kazár, Karancskeszi, Karancslapujtő, Egyházasgerge, a felvidéki Bénye kurtaszoknyás viseletét és a délvidéki Kapuszinaiakat.

2017. augusztus 29-én a Magyar Nemzet országos napilap “Kultúra” rovatában bemutatta Bocsi Éva Népviseleti babakészítő népi iparművészt és babáit: “Errefelé mindig nagy demokraták laktak” címmel.
A cikk online változata egy képgalériát is tartalmaz.

Bárány Mara – Szálasanyag Szakmai Bizottság

Tüskés Tünde népi iparművész kiállítása a Kőbányai Könyvtárban még szeptember 20-ig látogatható
Szeptember 10-ig volt látható Csáki Ildikó szalmafonó mester kiállítása az Ócsai Tájházban.
Ezt követte ugyanott Bárány Mara visszatekintő kiállítása amelyet Borbényi Éva rendezett, és Tüskés Tünde nyitott meg.

Bereczné Lázár Nóra – Tojásdíszítő Szakmai Bizottság

  • Ágoston Erika Terézia tagtársunk népi iparművész címben részesült!

A Tojásdíszítők Egyesülete tagja, a Jánoshalmán élő és alkotó Ágoston Erika Terézia idén tavasszal hímestojás-festő népi iparművész címben részesült. A szakmai elismerés kapcsán szeretnénk bemutatni alkotótársunkat, akinek ezúton is gratulálunk és további sikeres alkotóéveket kívánunk!

’Már gyermekkoromban szoros kapcsolatba kerültem a népművészettel, mivel édesanyám, és nagymamám gyönyörűen hímezett. A tojásdíszítéssel 12 évvel ezelőtt ismerkedtem meg, amikor édesanyám (szerk.: Ágoston Endréné Terike néni tojáskarcoló népi iparművész, Magyar Kézműves Remek – díjas alkotó) a tojáskarcolással kezdett foglalkozni. Ezért évekig csak az „előkészítő” és az „utómunkálatokban” segédkeztem, bár édesanyám mindig folyamatosan bíztatott, hogy próbáljam meg, a teljes folyamatot elvégezni, nekem is sikerülni fog.

  1. tavaszán egy vásáron lehetőségem nyílt kipróbálni a viasszal való tojásírást és azonnal éreztem, hogy ezt nekem folytatnom kell, annyira élveztem. Hazaérve rögtön előszedettem édesanyám tojásíráshoz szükséges eszközeit és megállás nélkül csak írtam és írtam a tojásokat.

Eleinte csak másoltam, az internetről és könyvekből tájékozódtam a különböző tájegységek mintáiról, és magáról a tojásírás hagyományáról. Ma már egyre több saját mintát készítek, melyek döntően a gyimesi minták átdolgozásából születnek. Kutatási területem is főként a gyimesi írott tojások mintakincse és annak átdolgozása.

  1. évtől vagyok tagja a Tojásdíszítők Egyesületének.

2016-ban és 2017-ben a Bajai Kézműves Egyesület tagjaként részt vettem a Mesterségek Ünnepén.

  1. novemberben a Duna Palota ’Hommage á Malonyai Dezső’ címmel és tematikával nyílt képző-, népi- és iparművészeti kiállításán nyílt lehetőségem megmutatni a munkáimat, a Tojásdíszítők Egyesületének tagjaként.
  2. júliusban A Magyar Kézművességért Alapítvány (AMKA) által rendezett – a Magyar kézművesség – 2017 és Arany János költészete – kézműves szemmel című pályázaton kiállításra kerültek a hímes tojásaim, melyért elismerő oklevelet vehettem át.’
  • Fekete Ildikó hímes tojás kiállítása New Yorkban
  1. szeptember 8-tól 10-ig rendezték meg New Yorkban a II. Magyar Örökség Fesztivált, melynek vendége volt Fekete Ildikó, Magyar Kézműves Remek-, Gránátalma- és Junior Prima Díjas hímestojás-festő népi iparművész, a Népművészet Ifjú Mestere, a Tojásdíszítők Egyesülete tagja is. A rendezvényen Ildikó önálló kiállítással mutatkozott be, ahol a látogatóknak mintegy 800 hímes tojáson keresztül volt lehetősége megismerkedni nyolc tájegység mintakincsével. A tárlaton sárközi, baranyai, torontáli, árapataki, háromszéki, gyimesi, muravidéki és felvidéki hímesek láthatóak.

A Fesztivál a Mesterségek Ünnepe szellemében valósult meg, így sor került mesterség bemutatóra és gyermekfoglalkozásra is. Szeptember 9-én New Yorkban a 82. utca is lezárásra került, a színes programok ugyanis itt zajlottak. Ennek köszönhetően rengeteg amerikai is érdeklődött a magyar népművészet, többek között a hímes tojások iránt.

Noha a Fesztivál csak három napig tartott, Ildikó kiállítása 2018. áprilisáig látogatható lesz.

Nagyon nagy dolog számomra, hogy Manhattan szívében önálló kiállításom nyílt. Ez egy remek lehetőség arra, hogy a magyar kultúrát népszerűsítsem, hiszen a Fesztivál és a soron következő számtalan program keretében nem csak az ott élő magyarok, hanem az amerikaiak is láthatják ezt a kiállítást. Már eddig is nagyon pozitív visszajelzéseket kaptam, mely azt bizonyítja, hogy a magyar hímes tojások bárhol a világon megállják a helyüket, származzanak akár a gyimesi kis falvakból vagy a Sárközből, osztatlan sikert aratnak.”– mondja Ildikó.

Természetesen egy ilyen kiállítás nem jöhetett volna létre a támogatók segítsége nélkül.

Köszönet illeti a Néprajzi Múzeumot, aki a kiállításhoz tartozó ismertető anyagot angolra fordította, biztosítva ezzel, hogy az ismeretek bárki számára elérhetőek legyenek. Valamint köszönet Magyarország Kormánynak, aki a kiállítás költségeit és az utazás szervezését magára vállalta.

  • Tojásírás Gyergyóban

Gyergyókilyénfalván él és alkot Salamon Éva, a fiatal tojásíró asszony, akit volt szerencsém 2017. augusztusában a Mesterségek Ünnepe után otthonában felkeresni.

Éva próbálta felkutatni a faluja tojásírási hagyományait, de fáradozásai nem jártak sikerrel. Szerencsére nem keseredett el, kitartott a tojásírás mellett. Hosszú évek óta tartó tojásíró tevékenységének mintakincsét döntő részben a gyimesi mintavilágba vezeti vissza. Szépen írja az egyszínű, piros tojásokat, de továbblépésként a piros-fekete variációk is megjelennek munkái között. A piros-fekete variációk születése nála egy véletlennek köszönhető. Egy alkalommal a piros festék nem fogta be megfelelően a tojásokat, így, mivel a minták igen szépek voltak, szükség volt egy második festésre. A jó színűnek ítélt mezők pirosak maradtak, a többi fekete színt nyert.

Csíkszeredában 2009-ben, az első húsvéti vásárán olyan sikerrel szerepelt, hogy az elvitt 70-80 tojásából a kétnapos rendezvény első délutánjára csupán 10-15 tojás maradt.

Kemény kritikával szemléli a megírt tojásokat: „Ami nem szép, az törik, az roppan össze, megy a döglesztőbe!”.

Az eredeti minták átalakításával többféleképpen kísérletezik, így teszi „Évissé” munkáit.

Ilyen átalakítás, újratervezés, amikor egy mintaelem, itt pl. a csillag ága megduplázva kerül a tojás felületére.

Másik minta átalakítási módszere, amikor a „kandargót” (díszítésnél használt csigavonal) nem csak egy spirálkörben húzza meg, hanem több mint két fordulóval.

Több tájegység írott tojásainál ismert a minta pöttyözéssel való kiemelése. Ezeknek a pettyeknek más-más mezőkben való elhelyezése újabb és újabb mintákat eredményez, melyet a színek variálása is felerősít.

Szerencsémre Évát munka közben is láthattam, és megcsodálhattam a születendő remekművet.

A kedves buzdításnak eleget téve magam is kipróbáltam Éva műhelyében a tojásírás aprólékos munkafolyamatait.

  • Tojásos szakmai Nap Zengővárkonyban a Kulturális Örökségi Napok keretében
  1. szeptember 17-én, vasárnap a Kulturális Örökségi Napok keretében Tojásos szakmai napot szerveztek a helyiek a Baranya megyei Zengővárkonyban, dr. Nienhaus Rózsa, a Míves Tojás Múzeum alapító tulajdonosa szakmai segítségével.

A vendégek sétaúton ismerkedhettek meg a településsel, megtekintették a Tüskés Tünde népi iparművész tulajdonában álló Szalma-Kincs-Tár nemzetközi muzeális szalmatárgy gyűjteményt, valamint a Míves Tojás Múzeumot.

A szervezők minden évben, különböző témakörökben szerveznek szakmai előadást és személyes konzultációs lehetőséget is biztosítanak a hazánkban és határainkon túl élő tojásdíszítéssel foglalkozó alkotótársak részére.

Idén az Arany János emlékév kapcsán költőnkre emlékeztünk, kiemelve a példaértékű szakmai alázat fontosságát.

Ezt követően Nagy Csaba, a Tojásdíszítők Egyesülete tagja tartott előadást az egykoron Madagaszkárban élő, mára kihalt elefántmadárról és annak tojásáról. Az 1600 –as években kipusztított madár tojásaiból mára csak néhány maradt, egy közülük 100.000 fontért talált új gazdára egy nemzetközi licitáláson. Tagtársunk előadását a világ minden táján élő madarak és hüllők tojásaival is jól szemléltette, ezzel is felhívva a figyelmünket a tojáshéj különlegességére és fontosságára.

A szakmai nap dr. Stettner Eleonóra, matematikus, a Kaposvári Egyetem tanszékvezető egyetemi docense előadásával folytatódott, melynek címe is rendkívül érdekes volt: „Szimmetriák, ritmusok a hímes tojásokon. A tojásfestők is rejtett matematikusok.” A matematika/tudomány és művészet kapcsolatát összefoglaló előadás számos érdekességgel szolgált a hallgatók számára. A matematikában ismert fogalmak átültethetők a tojásdíszítés mintakincsére, így megfigyelhető a ’szimmetria’ (arány, harmónia), a ’disz szimmetria’ (szimmetriasértés) és az aszimmetria (szimmetria hiánya). Az eltolás és tükrözés szabályait követve csoportosítható a tojásdíszítmény mintakincse. Fenti logika megtalálható és bizonyítható más díszítőművészeti ágban is, így pl. a hímzésben, a keresztszemes hímzésben, a középkori templomok rózsaablakain.

Előadása végén a matematikus felvetette a tojásdíszítőknek legfontosabb kérdését: vajon a jelentés és a szimmetriatípusok között van-e összefüggés? Aki válaszolni tud a felvetésre, szeretettel várja a megkeresést.

A szakmai előadások személyes hangvételű ismerkedéssel, barátkozással zárultak. Nagyon jó volt személyesen is találkozni a Délvidékről, Erdélyből, Németországból, Felvidékről érkezett alkotótársakkal, így lehetőség nyílt arra, hogy az internet és a közösségi oldalak személytelensége után végre egy kellemes délutánt is együtt tölthessünk.

A szervezők reményei szerint jövőre is érdekes programsorozattal várják a Zengővárkonyba érkező vendégeket.

  • Sikeresen szerepeltek tojásdíszítőink az idei Mesterségek Ünnepén

A 2017. évi Mesterségek Ünnepén is sikeresen szerepeltek a tojásdíszítés több műfaját is gyakorló alkotótársak. Ezúton szeretnénk gratulálni mindenkinek a kiváló minőségű termékekért, a zsűrizett portékákért, az eredményes mesterség bemutatókért és a szépen kivitelezett standokért.

Az alábbi fotógalériával mutatjuk be az alkotókat további jó munkát kívánva mindenkinek! Reméljük, jövőre is találkozunk!