M-ART eseményei

M-ART eseményei

Megyenap 

Időpont: 2015. Június 27. szombat (9.00-18.00 óráig)

Helyszín: Dunaújváros MJV Polgármesteri Hivatala

11.00        Nép- és Iparművészeti kiállítás megnyitója

„Fejér Megye Nép-és Iparművésze 2015.”című pályázat anyagaiból

 — a Fejér Értékek Iránytűje Pályázat keretében megvalósuló program—

Kiállítást megnyitja: dr. Juhász Katalin az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársa

A Fejér megye nép és iparművésze díjátadója 13 órakor

A díjat átadja: Dr. Molnár Krisztián, a Fejér Megyei Közgyűlés elnöke

A díjátadás helyszíne: a Dunaújváros Polgármesteri Hivatal közgyűlési terem

Fejér Megyei Értéktár Bizottság, Fejér Megye Önkormányzata, a Művészetek Háza és a Magyarországi Alkotóművészek Közép- és Nyugat-dunántúli Regionális Társasága által meghirdetett “Fejér Megye Nép- és Iparművésze 2015” című pályázatra 70 alkotással neveztek.  A pályázat célja volt, hogy Fejér megye nép- és iparművészeti kézműves termékeit és értékeit központba állítsuk, hogy a Megyei Értéktár számos új értékkel bővüljön. Az iparművészeti alkotások zsűrizését a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. képviseletétől Istenes Péterné textilművész, Demjén Imre formatervező és Bedi Kata művészeti tanácsadó végezte. A népi iparművészeti alkotások minősítésére felkértük Szabó Zoltán néprajzkutatót, Nagy Mari nemezművest, a népművészet mesterét, Bárány Mara csuhéfonó, népi iparművészt, Hedikfalvi Andrea fazekas oktatót, Bércziné Szendrő Csilla tojásírót, a népművészet mesterét, Szenczi Jánosné szövő népi iparművészt, a Fejér Megye Népművésze 2014 cím díjazottját.

A zsűri által elfogadott pályamunkák díjazásban részesülnek, és bemutatjuk őket a Megyenapon, a Nép- és iparművészeti kiállításon. Ezen a neves megyei rendezvényen ismertetjük a díjazottakat is.

A kiállítás megtekinthető 2015. június 27-én a rendezvény napján.

A Közép-Dunántúli Élő Népművészeti Kiállítás

A három megye kézműves alkotóinak legszebb munkáiból nyílt kiállítás a Művészetek Háza kiállítótermében: a régió népművészei a XVI. Országos Népművészeti Kiállításon való részvételre pályáztak.

Míves fazekasmunkák, hímzések, szőttesek, faragott bútorok, használati- és dísztárgyak és sok minden más tölti meg a kiállítótermet, ahol népes közönség előtt nyílt meg a Fejér, Veszprém és Komárom-Esztergom megyei népművészek alkotásaiból rendezett, július 12-ig látogatható tárlat.

Juhász Zsófia, a Fejér Megyei Művelődési Központ igazgatója a közönséget köszöntve elmondta: korábban az intézmény gondozta ezt a felmenő rendszerű kiállítást, de most először csak helyet biztosít neki, hiszen az idei kiállítást és pályázatot a Magyarországi Alkotóművészek Közép- és Nyugat-dunántúli Regionális Társasága (M-ART) szervezte. “Ez a kiállítás is jó bizonyíték arra, hogy az egyesület megerősödött, és Komendó Gabriella személyében olyan elnöke van ennek a szervezetnek, aki nyugodtan felvállalhat ilyen országos jelentőségű eseményeket” – mondta az intézményvezető.

A régiós kiállításokat hét helyszínen rendezik meg ezekben a napokban, ezekről a kiállításokról a régiós zsűrik válogatják ki azokat a tárgyakat, melyek a budapesti országos zsűri elé kerülnek. Az így kiválasztott alkotásokból 2015 őszén a Néprajzi Múzeumban nyílik az az országos kiállítás, amely 2016. március végéig tart nyitva. Az országos tárlaton a legjobb alkotókat díjazzák is.

A közép-dunántúli régióból közel 200 alkotó és közösség pályázott 250 alkotással, összesen 321 tárggyal, a 14 tagú zsűri ebből 149 alkotást javasolt bemutatásra a regionális kiállításon, amelyet Beszprémy Katalin, a Hagyományok Háza Népművészet Módszertani Műhely tárvezetője a következő gondolatokkal nyitott meg:

XVI. alkalommal hívjuk országos bemutatóra a népi kézműves alkotókat az Élő Népművészet Pályázat, Kiállításra ebben az évben.

Ez a reprezentatív kiállítás az elmúlt 5 év anyagának legkiválóbbjait tárja a nagyközönség elé, először itt, helyben, a régióban, majd ezek közül is a legmívesebbeket a központi zsűri után október 29-től a Néprajzi Múzeumban.

z Élő Népművészet Kiállítást a 70-es évek elejétől, több mint 40 éve folyamatosan szervezi a Hagyományok Háza és annak elődei. Az ötlet Borbély Joli néni kezdeményezése volt, mert így, ezzel a pályázattal akarta demonstrálni azt, hogy a népi kézműves mozgalom milyen széles körű, mennyi tehetséges embert, alkotót mozgat meg. És azt tapasztaljuk, hogy bár sokszor, sok helyen eltemették, elsiratták már a népművészetet, minden alkalommal szebbnél szebb és újabb alkotásokkal találkozhatunk.

Annak ellenére, hogy tekintélyes számú alkotó él és dolgozik hazánkban, európai viszonylatban összehasonlíthatatlanul nagy számban, mégis a szakemberekben gyakran felmerül a kérdés: vajon valóban él-e a népművészet? Beszélhetünk-e egyáltalán a XXI. században népművészetről akkor, mikor már nem a tradicionális időket éljük, felbomlott a hagyományos paraszti kultúra, mikor alkotóink tekintélyes része nem hagyományosan örökli a tudást, hanem iskolákban, képzéseken sajátítja el, s már nem a falvakban, sokkal inkább a városokban él tovább a népi-paraszti kultúra?

Mégis népművészetről, népi iparművészetről beszélünk. A kettő közötti különbség az ihlető forrás, és annak kortárs feldolgozása, a mai alkalmazás különbözősége.

A hagyomány nem kőbe vésett, mozdulatlanságra, változatlanságra ítélt valami. Mi is minden nap hagyományt teremtünk, és a hagyományból táplálkozunk. Folytatjuk, vagy épp megtagadjuk azt. Furcsa, hogy bár a globalizált világban, az informatika, az internet világában élünk, mégis a népművészeti rendezvények mágnesként vonzzák a látogatókat, érdeklődőket: minden népművészeti rendezvény biztos közönségsiker. Talán génjeinkben hordjuk örökségünket, és ezek a bennünk lévő őserők még mindig erősebbek, felveszik a versenyt a jelen kihívásaival?

De ülhetünk-e babérjainkon, mi a dolgunk nekünk, ma ebben a nagyon is ellentmondásos korban?

A válaszom talán nem meglepő, hogy bizony nem!

De miért fontos számunkra ez a kultúra, és az azzal járó életmód, életszemlélet?

Nagyon plasztikus hasonlat a hagyományt a fához, annak gyökeréhez hasonlítani. Illyés Gyula szavaival élve: a szél kihívásaira a fa gyökérzetével felel. És bizony napjainkban is épp olyan nagy szükségünk van a gyökerek adta biztonságra, mint bármikor az elmúlt időkben. A gyökér nem csak a helyben maradást, kitartást szolgálja, segíti, táplálja azt, és minket, roppant erőt ad. Ez az erő, a lokalitáshoz való kapcsolat legszebben akkor nyilvánul meg, ha megismerjük saját családunk, településünk, kis- és nagyobb lakókörnyezetünk hagyományát, történelmét, kultúráját, büszkék vagyunk rá, és megéljük, meg tudjuk élni ezeket a hagyományokat. A kötődés az egyik legalapvetőbb emberi szükséglet. Egyszerűen képesek vagyunk társadalmi szinten megbetegedni, ha képtelenek vagyunk a kötődésre. Ez nem automatikusan működik, ezt minden nemzedéknek el kell sajátítani, meg kell tanulnunk öregeinktől, hagyományőrzőinktől. De ami a legfontosabb, mindezt úgy, hogy mai világunkban ne tűnjön mindez anakronizmusnak, és ezt úgy tudjuk tenni, hogy a gyermekek, fiatalok épp úgy megtalálják benne önmagukat, mint a korábbi nemzedékek.

Tudjunk olyan tárgyakat készíteni, melyek bár őrzik tárgyi anyanyelvünk, a népművészet karakterét, de mégis mai, használható és szerethető tárgyak. Ezt a célt szolgálta a Hagyományok Háza zsűri rendszerének megújítása, a modern kategória létrehívása. Mikor azon gondolkodtunk, hogy vajon a népi iparművész címhez meghatározzuk-e a hagyományos és modern kategória valamilyen arányát, egyöntetűen jutottunk arra a következtetésre, hogy aki nem tudja beszélni a hagyományos nyelvet, nem képes új mondatok, gondolatok megformálására! De ugyanakkor óriási kihívás minden alkotó számára az, hogy mi a modern? Eddig a zsűri könnyedén utasított vissza újszerű műveket azzal, hogy ez már iparművészet, ez nem a mi műfajunk. És ebbe sajnos belefértek a kevéssé sikerült munkák is. Most viszont a modern kategória esetében mindenki számára feladatott a lecke, hogy megfogalmazzuk forma – díszítmény – funkció hármasát értékelve azt, hogy attól, hogy valami formabontó, vagy újszerű, mitől sikerült a darab, és konkrétan mi a hibája? Kellenek az új ötletek, formai esztétikai megoldások, és ebben bizony mi népi kézművesek sokszor segítségre szorulunk. Kiválóan ismerjük egy-egy mesterség fortélyát, de nagy szükségünk van az új ötletekre, új formákra, arra hogy a mi tudásunk szervesen épüljön be a dizájnba, a mai használható tárgyak világába. És ez az egyik nagy feladatunk, a Hagyományok Házának, és egyesületeknek, műhelyeknek egyaránt. Nagy szükségünk van a közös gondolkodásra!

De nem véletlen, hogy ez alkalommal meghirdettük a helyi termék-termékek kategóriáját. A világban lezajló trendek, folyamatok mindig hatnak ránk is! A XIX-XX. század fordulója, a népművészet felfedezése, mely nálunk a népművészet másodvirágzásához, a nagy gyűjtésekhez, a háziipari mozgalmak kialakulásához vezettek bizony európai áramlat volt, a szecesszióval együtt. Ha ez a folyamat nem jut el a világkiállításokon, szellemi mozgalmakon keresztül hazánkig, bizony töredékét nem találnánk már meg gazdag hagyományainknak.

Jelenleg épp ilyen kort élünk. A globalizált, egyszer használatos uniformizált világban csömört kaptak az emberek. Csömört kaptak attól, bármerre megyünk a világban, mindenhol azokkal az ízekkel, termékekkel, trendekkel találkozunk, legyen az Európa, de a “művelt világ” bármely országa, ahova betörtek a nagy nemzetközi vállalatok. Ettől, a hazai tudást, termékeket védve jött létre Európa-szerte a gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan, szeresd a kicsit mozgalom, melynek sok szép példája kezd itthon is megerősödni.

Csakhogy a feldolgozott élelmiszerek mellett épp olyan módon kellene odafigyelnünk a lokális kézművességre is! Ami megnyilvánulhat az apró, ötletes ajándéktárgyak, helyi kultúrát bemutató vendégfogadók, települések, viseletek világában és sorolhatnám még a helyi kézműves kultúra megnyilvánulásának számtalan módját.

Bizony ez is komoly feladatunk, kihívás számunkra. Mert ennek több oldala van. Egyrészt felfedezni, megfogalmazni, újraértelmezni a helyi hagyományt, de ez önmagában nem elég. Kell a jó marketing, kell, hogy ez a szemlélet áthassa életünket, gondolkodásunkat épp úgy, mint a helyi gasztronómia, a jó borok, és a helyi építészeti emlékek. Ezt csak szervesen más szakemberekkel együtt gondolva, értelmezve a feladatot, együttműködve a megoldási módokban lehet megvalósítani, a hálózatosodással, az együttműködésekkel. Bizony, ez se kis feladat!

De felvetődik az a kérdés, hogy mi, ti, alkotók vajon miért ragaszkodunk ennyire ahhoz a tevékenységhez? Miért van az, hogy amit valaki – bármelyikünk – igazán megszeretett, csak elkezdeni tudott, abbahagyni nem, bár lehet, hogy nem tudunk megélni belőle, bár lehet, hogy nagyon sok akadályt látunk folyamatosan magunk körül?

Ez a Csíkszentmihályi Mihály, magyar származású amerikai pszichológus által megfogalmazott flow élmény. Mikor ő tanulmányozta a boldogságot, festőművészeket is megfigyelt. És megfigyelte azt, hogy a festés izgalmát nem egy szép kép megfestése kelti, hanem a festés aktusa maga. Maga a tevékenység az örömforrás. Ez az elragadottság addig tart, amíg be nem fejezi a képet, s már egy következő fehér vászon, új ötlet felé fordul a figyelme. Azt gondolom, ezzel mi, kézművesek ugyanígy vagyunk.

Úgy tűnik, amikor nagy a kihívás, és emberi képességeinket maximálisan igénybe vesszük, akkor éljük át azt a ritka tudatállapotot, a flow-t, amikor megszűnik körülöttünk a világ, elvesztjük tér- és időérzetünket, és csak a tevékenységre koncentrálunk. Mágnesként vonz minket, arra koncentrálunk, elmerülünk benne.

ORSZÁGOS BÚTORFESTŐ HÉT

2015. július 27-31.

Ifjúsági és felnőtt korosztály számára, kezdőknek és haladóknak

2015-ban is folytatjuk a kilenc éve elkezdett szakmai munkát – a történelmi Magyarország tájegységeinek örökségét, stílusát mutatjuk be a táborunkra jelentkezőknek.

A táboron résztvevők megismerhetik a Szentsimoni Római katolikus templom kazettás mennyezetek motívumaival, festészetével, technikai fogásaival.

A tábor szakmai vezetője: Ament Éva bútorfestő, népi iparművész

A tábor vezetője: Radetzky Jenőné bútorfestő, népi iparművész

Helyszín: Mesterségek Háza (Székesfehérvár Rác utca 20.)

Részvételi díj: 16.000Ft+ÁFA

A részvételi díj tartalmazza az étkezés és a szakmai alapanyag költségét.

A szállást a jelentkezési felületen kell megrendelni és majd a szolgáltatónak kell fizetni.

Szállás: Művészetek Háza

8000 Székesfehérvár, III. Béla király tér 1.

díja: 2.000Ft/nap

Jelentkezési határidő: 2015. július 10.

Jelentkezni a Művészetek Háza honlapján lehet a felhívás mellett található regisztrációs felületen www.fejermmk.hu

Szervezők: A Magyarországi Alkotóművészek Közép- és Nyugat-dunántúli Regionális Társasága és a Művészetek Háza

Bővebb információ: Komendó Gabriella, 22/313-175, 06-30/955-1742 gabriellakomendo@fejermmk.hu

A program támogatója a NKA Közművelődés és Népművészet Kollégiuma