Komárom-Esztergom Megyei Népművészeti Egyesület eseményei

Komárom-Esztergom Megyei Népművészeti Egyesület eseményei

Népművészet Hete Komáromban a Gesztenyés Óvodában

Minden évben Tavasznyitogató Geszti Fesztivált rendez a komáromi Gesztenyés Óvoda. Ez évben a népművészet hetét tartották. Kiállítással, dallal, tánccal, mesejátékkal, kézműves foglalkozásokkal.

A kézműves foglalkozásokat a Komárom – Esztergom Megyei Népművészeti Egyesület 4 alkotója tartotta. Korosztályra szabott tárgyakat készítettek. Kukoricát morzsoltak a kicsik, majd kukoricával töltöttek meg kis zsákokat, amelyekkel célba dobhattak. A tuskóból pólyás csutkababa készült, piros pólyaszalaggal. Vadszőlő indából gúzst kötöttek, amelyet lehetett karóra dobálni, de a kislányok hamarost virággal díszítették és koszorú vált belőle. Örökzöld a gyöngyfűzés, aminek készítését csomók nehezítették. A nyakbavalóhoz a sodrott zsinórt minden kisgyerek el tudta készíteni. Gyönggyel díszítve, teljessé tette a lányok bizsukollekcióját.

Nagyon érdeklődőek voltak a gyerekek, a legnagyobb sikere a kukoricamorzsolásnak volt.

Hasznos, jó hangulatú és reményt adó délelőttöt töltöttünk el az ovisokkal. Reményadó, mert megcsillant a lehetősége a kézművesség továbbélésének általuk.

Szakmai kirándulás Tolna megyében

A Komárom – Esztergom Megyei Népművészeti Egyesület egy kisbusznyi csoportja szakmai kirándulást tett. Az egyesület Kreatív Stúdiójának „Hagyomány és innováció” projektjéhez kapcsolódóan egyik úti cél a Tolnán működő kékfestő műhely volt.

A Tolnai Kékfestő Műhely és Múzeum igen tekintélyes múltra tekint vissza. 1810-ben alapította Kintner András. A műhelyben jelenleg hatodik generációként dolgozik Horváth Tibor (kékfestő népi iparművész) és Horváth Tiborné (Nagy Mária) kékfestő népi iparművész. Horváthné, szülei Nagy József (1923-1987) és Nagy Józsefné (1925- ) mellett tanult bele a szakma rejtelmeibe. Nagy József 1935-ben került a kékfestő műhelybe inasnak, és haláláig ott dolgozott. Nagy Józsefnével 1948-ban házasodtak össze, azóta ő is tevékeny résztvevője a kézműves szakmának. A szülőktől lányuk, Nagy Mária vette át a tevékenységet, aki 1989-ben megkapta a népi iparművész címet. Férje, Horváth Tibor szintén elnyerte ezt a címet 1990-ben. A mai napig közösen dolgoznak a kékfestő műhelyben. A több mint száz éves mintafákkal történő kézi tarkázás és a tradíciót őrző, de a mai kor igényeinek megfelelő termékek tervezését a feleség végzi. A mintázás másik része, vagyis a méteráru tarkázása a férj feladata. A méteráru mintázását a múlt század elejéről származó mintázó géppel (ún. perrotin-nal) végzi. A Tolnai Kékfestő Műhely és Múzeum, a mai napig a régi eszközökkel, gépekkel és több száz különböző mintafával dolgozik. Páratlan nyomódúc gyűjteménnyel rendelkezik a műhely.

Utunk Tolnáról a sióagárdi Hímzésmúzeumba vezetett, amely a leányvári pincesoron található. Az út szélén Vargáné Kovács Veronika várt bennünket szép viseletben. Vargáné Kovács Veronika helytörténeti textilgyűjteménye, amely az országban egyedülálló, a sióagárdi népviseletet és díszítőművészetet mutatja be az 1800-as évektől napjainkig.

A 26 éves kitartó amatőr néprajzkutatói munkájának eredménye ez a csodálatos magángyűjtemény. A múzeumot 2005. május elsején nyitotta meg a család. A szabadrajzú színes hímzés motívumait kezdte gyűjteni, majd később kiterjedt a figyelme a viseletekre és a szőttesekre is. A múzeum teljes keresztmetszetet ad Sióagárd textilkultúrájáról, a díszítetlen mezei ruháktól a fehér likas hímzésen át a lila-kék és piros-bordó színessel varrott ingek, pruszlikok, párnavégek, díszítőtörülközőkön át a teljes viseletig. Veronika szeretettel teljes tárlatvezetése örök élmény marad.

Szívesen emlékezünk a Margit pincében elköltött ebédre is, amelyet Veronika többszörösen „Királyi Szakács” címmel kitüntetett Jánosa készített nekünk, nomeg az italkülönlegességekre!

Ezután már vidáman mentünk Komjáthy Ági szövőműhelyébe, ami természetesen megint nagyon jó helyen volt, a szekszárdi pincesoron. Csodálatos természeti környezetben, fantasztikus kép tárul a dombtetőről az ember elé. Igazi alkotó környezet ami itt körbeveszi az alkotni vágyót.

Ági középiskolásként a Mözsi Szabó István festőművész által vezetett szőnyegszövő műhelybe járt, ahol szín, arány, lépték, ritmus, anyag harmóniáját, szépségét tanulhatta meg. Érettségi után életcéljává vált a szövés és a vele kapcsolatos technikák elsajátítása, a gyűjtőmunka és a feldolgozás. 1977-ben került a Sárközi Népi Iparművészeti Szövetkezethez, ahol a népművészet mestereitől tanulta a vászonszövést. Bemintázóként, majd mintatár- és művészeti vezetőként a Sárköz teljes szövőkincsét megismerhette. A faluban kialakított jó kapcsolatainak köszönhetően a szekrények mélyére eldugott, rejtett értékekhez is hozzáférhetett, lerajzolhatta őket. Kuriózumként meg is nézhettünk egy ilyen mintakönyvet. Büszkén mutatta a régi szövetkezetes szövőszéket, amin a mai napig is dolgozik. Megcsodálhattuk az 1450 szálból álló felvetést, amiből bodorvászon készül egy néptánccsoport részére. Többeknek új élmény volt a gyorsvetélős szövőszerkezet és egyre több szakmai kérdés hangzott el.

Nagy élmény volt a műhely mellett, igazi lösz falba fúrt pincét látni, megtapogatni a löszbabákat és élvezni a pincesor hangulatát. De a szekszárdi bor íze sem hiányzott, mert a házigazda borát megkóstolhattuk Ági szíveslátása által. Köszönjük!

Regionális tanácskozás Székesfehérváron

A népi kézművesség helye, helyzete, lehetőségei a XXI. században

2016. április 9-én Székesfehérváron a Kézművesek házában tartottak tanácskozást a mai népi kézművességről. A program házigazdája a Fehérvári Kézművesek Egyesülete volt. A rendezvényen a sok színes és értékes előadás között, szerepelt a Komárom Esztergom Megyei Népművészeti Egyesület Kreatív Stúdiójának, „Hagyomány és Innováció” projekt bemutatása is.

Az elsőként Dr. Paál Zsuzsanna néprajzkutató tartott előadást a népi kézművességről a XXI. században. Majd a kézművesek és a Kamara kapcsolatáról tartott előadást a Fejér Megyei Kereskedelmi és Iparkamara főtitkára, Sipos Éva.

Őt követte Kányási Holb Margit textilművész,aki a modernkategória zsűrizésének tapasztalatait osztotta meg a résztvevőkkel.

Landgráf Katalin textilművész a Fóti Népművészeti középiskola iparművészeti tagozat művészeti vezetője tartott előadást az utánpótlás neveléséről, az oktatási nehézségekről az iskolarendszerű képzésben.

Az alkotóházban a Fehérvári Kézművesek Egyesülete szakköreinek munkáiból „Mesterek és tanítványok” címmel láthattunk kiállítást. A kiállításban helyet kaptak a Karádi kézművesek, és a Kreatív Stúdió alkotóinak munkái is.

A Komárom – Esztergom Megyei Népművészeti Egyesület Kreatív Stúdiójának „Hagyomány és Innováció” projektjéről tartott előadást Nyikus Anna szövő népi iparművész, a projekt vezetője, a KEM Népművészeti Egyesület elnöke. A Hagyomány és Innováció projekt a kékfestő megújítására épül. A program ötletét Bódy Irén kékfestő hagyatéka adta, akit a modern kékfestő megteremtőjeként tartanak számon. A Kreatív Stúdió 2013-ban a projekt megvalósítására alakult. Célja, a kékfestő hagyományt megismerni, és a XXI. század igényeihez igazítva, akár modern technikákkal is tovább éltetni. A stúdió kor szerint vegyes, vannak gyerekek, felnőttek és idősek egyaránt. A mesterségek is változatosak van csuhéfonó, foltvarró, babakészítő, fazekas, gyöngyfűző, nemezkészítő, csipkekészítő, szövő, fafaragó, művésztanár, de hobbiból alkotó is. Minden mester a maga szakágában keresi a kékfestőhöz való kapcsolódást.

A stúdió szakmai fejlődése céljából minden év nyarán tábort tart, ahol az új tagok is megismerhetik a stúdió addigi munkáját és célját, valamint a jelen tagok pedig továbbképzést, új ötletet, tanácsot kapnak. Minden évben mennek szakmai kirándulásra, ahol elsődleges célként a mai is működő kékfestő műhelyeket látogatják. Így már jártak Pápán, Csornán, Győrben, Steinbergben és Tolnán. További szakmai kirándulást tettek Terénybe és Erasmus + pályázat útján Pöstyénbe. A Kreatív Stúdió már több helyen bemutatkozott, ilyen hely a komáromi Mesterségek Dicsérete, Baj, Mocsa, Milánóban a Világ Kiállításon, a II. Magyar Értékek Napján. A témában konferenciákat is szervez.
A Nemzeti Művelődési Intézet folyóiratában a Szín Közösségi Művelődésben is megjelent egy tanulmány Lágler Péter tollából, „ Hagyomány és újítás, Tanulmány a Komárom-Esztergom Megyei Népművészeti Egyesület azonos című projektje alapján” címmel.

A projekt bemutatása módszertani útmutatás volt a helyi értékeken alapuló, nyitott alkotóközösségek létrehozásához.
A program bemutatása után, sokan érdeklődtek még személyesen a stúdió vezetőjétől.

Záróprogramként szakmánkénti szekciófoglalkozások voltak, aminek témája a zsűrizés és tervezés volt. A textil szekciónál Kányási Holb Margit és Bein Klára textilművész, a gyöngy szekciónál Decsi Kiss Marcsi gyöngyfűző népi iparművész és a fazekas szekciónál Csupor István néprajzkutató vezetésével folytak a tanácskozások.

A napot sok új tapasztalattal, ismeretekkel, elismeréssel zártuk.