Duna-Tisza közi Népművészeti Egyesület eseményei

Duna-Tisza közi Népművészeti Egyesület eseményei

Erdélyi Tibor – Táncművész, Koreográfus, Népi szobrász, Népművészet mestere

2017. – Príma díjat kapott Magyar népművészet és közművelődés kategóriában

1952-1978 a Magyar Állami Népi Együttes táncosa, szólistája. 2006-tól örökös tagja. Kisbojtár és a Hajnalodik táncjáték főszereplője, az Ecseri lakodalmas násznagya, a Négy erdélyi karaktertáncosa, a Derecskei verbunk szólistája. 50 ország, 2500 előadás. Erkel díjas művészeti vezetőként neves néptáncegyütteseknél (Vadrózsák, Tisza, Duna stb.) 130 koreográfiát készített. A Zalai Kamaratánc-fesztiválon a Verbunk műve elnyerte a nagydíjat. Rendezett 3 cigány néptánc fesztivált, zsűrizett, dolgozott operában, színházban és nagy lélekszámot megmozgató táncművek koreográfusaként, (Cantus Hungaricus), társkoreográfusaként. (Magyar menyegző) Népművészet mestereként, több mint 100 zsűrizett és díjazott művet alkotott. Kiállítások, filmek, emlékművek és 3 könyv emlékezik róluk. 33 éven át, közel 5 ezer főt tanított Ausztráliában, Japánban magyar és nemzetiségi néptáncokra, ahol múzeumot alapítottak tiszteletére. Érdemes Művész, munkásságáról több film és állami díj is megemlékezik.

Csáki Ildikó – Szalmafonó

AMKA 24. Betlehemi Jászol kiállításán Minisztériumi díjat kapott
Ildikó szavaival élve:
“Nekem ez a díj hatalmas meglepetés volt, tekintettel arra, hogy ez volt életem első Betleheme. Bár már korábban is foglalkoztatott a téma, azonban sem a mondanivalója, sem a képi megjelenítése igazán nem állt össze a fejemben. Talán mostanra sikerül formába öntenem azt, amit számomra a Betlehemi jászol jelent. Nagyon érdekes munka volt, örömömet leltem benne. Jó volt ismét felfedezni a szalma sokszínűségét, a különböző fonási technikákat, formákat, valamint ezek harmonikus egységbe történő összeállítását. Kicsit sokat beszéltem a szalmáról, de nekem ez az egyik gondolat közvetítő, és gondolat kifejező anyagom.
Számomra is a szalmafonás – ahogy Tüskés Tünde megfogalmazta – a lélek fényűzése.”

Csordás Katalin – viseletkészítő, népi iparművész

Hagyományosan, mint egy régi esküvőn Különleges eseményre, egy hagyományőrző esküvőre kaptak meghívást az elmúlt hétvégén Dr. Bordás Noémi és Fekete Gábor családtagjai, barátai, munkatársai. A régmúltat megidéző ceremóniának a Városi Filmszínház adott otthont. Mire a násznép megérkezett a színpad már berendezésre került, akár egy lakodalmas ház. A kazári származású, igazi salgótarjáni tájszólással beszélő vőfély, Kovács József, hívta az ünneplőket az esküvőre. A mennyasszony öltöztetésére is a színpadon került sor. A gyönyörű dél-alföldi viseletet Noémi álmodta meg, Csordás Katalin kiskunhalasi, népi iparművész pedig meg is valósította a nagy napra. A fehér, kikeményített nagy alsók, a szoknya, a kötény, a vizitke, a fodros nyakbodor, a kaláris és végül a virágos párta a násznép szeme előtt került a menyasszonyra. Az öltöztetés alatt Juhász Eszter, az Állami Népi Együttes egykori tagja énekelt gyönyörű népdalokat. Ezután a vőlegénynek keresett a vicces kedvében lévő vőfély arát. Hozott is fiatalt, öreget, szőröset, míg végül csak ráleltek az igazira, Noémi személyében. Gábor és választottja így közösen folyatták a már megkezdett utat, elmentek az Isten házába, majd a tányértörésre is sor került, gazdagságukat, szerencséjüket szimbolizálva. A ceremónia végén lekerült a tornyos, rezgős koszorú a menyasszony fejéről, helyére főkötő került, közben pedig a vőfély figyelmeztette a menyasszonyt, hogy nem viselhet pántlikát a hajába csak addig, míg le nem babázik Kontyolás után, amit csakis asszonyok végezhettek, a menyasszonytánc és késő estébe nyúló mulatság vette kezdetét. Az ifjú pár nagy álma teljesült ezzel a hagyományőrző esküvővel, mellyel a magyar népi kultúra iránti elköteleződésüket szerették volna kifejezni. Sok boldogságot kívánunk Noéminek és Gábornak!