Duna-Tisza közi Népművészeti Egyesület eseményei

Duna-Tisza közi Népművészeti Egyesület eseményei

Rendhagyó rendezvényen vehettek részt a Duna-Tisza közi Népművészeti Egyesület tagjai és meghívott előadói, vendégei a nov. 4-én megtartott jubileumi rendezvényük alkalmával.

A Csokonai Vitéz Mihály Közösségi Díjjal kitüntetett egyesület idén ünnepli alapításának 35-dik évfordulóját.  Ezen alkalomból  jubileumi konferenciát szerveztünk, melynek mottójául a következő  Takáts Sándor idézetet választottuk: „Álmodni rabnak is szabad, álmodd hát vissza múltadat. A múlt erős, gazdag gyökér, jelen, jövő a múltból él.”

A gazdag program az elődök tiszteletére felállított emlékoszlop avatásával kezdődött. Az ünnepség hangulatát meghatározta Bársony Zsuzsa, az iskola egykori diákja előadásában felcsendülő Magyarok Világhimnusza.  Az avató beszédet Polyák Albert, a Nemzeti Művelődési Intézet főigazgatói tanácsadója tartotta. Színes, megragadó gondolataiból közkinccsé tesszük  a lírai befejező részt, mely eképpen szólt:

Az elmúlt 35 év működése során elért eredmények a tagság aktivitásán túl nagyrészt alapító elnökének, dr Bánszky Pálnak köszönhető. Rá és a többi tagunkra is emlékeztessen a most felállított, avatandó emlékoszlop, amit Pali bácsi kedves barátja, Orisek Ferenc készített. Ahogy ez a fa egykoron nőtt, erezete egymáshoz kapcsolódott, szálai erősödtek, úgy gazdagodott a mi egyesületünk is, és ennek az egyesült, teremtő munkának a megőrzése a mié s a következő nemzedék feladata. Minden ember, közösség alkot jelet. Szándékosan, és tudattalanul is. A tárgyiasult dolgok mellett figyelnünk kell szavainkra, viselkedésünkre, mert azok is üzenetet hordoznak.

Az oszlop a világmindenség megtartója, az ég támasza, az égi és a földi világ egységét szimbolizálja. Az életfa leegyszerűsített formája, a földből gyökeredzik, fölötte az ég a maga gomb formájában, utalva jelen esetben a hagyományos nagykőrösi gombos fejfákra. ímint ahogy az ember is e két dimenzió között létezik.

Sík Sándor egykori piarista rendfőnök, költő versében erről így vall:

„Embernek lenni, csak embernek,

semmi egyébnek, föld szülte földnek,

Isten lehelte szépnek.”

Én magam örülök, hogy ez az emlékoszlop itt az iskola udvarán kerül elhelyezésre, ahol a jövő nemzedéke tanul. Érintse meg őket a hagyomány megismerésének, megbecsülésének, a föld és az ég egységének, a leegyszerűsített világfának az üzenete.

Orisek Ferencnek megköszönve önzetlen munkáját, avassuk fel a DTKNE emlékoszlopát.

Ezt követően átsétáltunk a gyönyörűen felújított Svájci Házhoz, ahol dr Körtvélyesi Attila alpolgármester nyitotta meg a Duna-Tisza közi Népművészeti Egyesület ünnepi kiállítását. Ilyen jellegű és ilyen magas színvonalú népművészeti kiállításnak először ad otthont városunk. A kiállítás, mely november 24-ig tekinthető meg, szinte valamennyi, ősi kézműves mesterség, népművészeti ág alkotásait felvonultatja. Megtalálhatók  a Reformáció 500 és az Arany 200 által ihletett és  készített kézműves remekek, fafaragások és szőttesek mellett a vert csipkéből, hímzésekből, mézeskalácson és kerámián át a vessző-és szalmafonásig, viseletekig,  csodálatosabbnál-csodálatosabb tárgyak, melyek nem tucat termékek, mind kézzel, természetes alapanyagból készített termékek. A  díszítő funkció  mellett hangsúlyozzuk mai hasznosságukat, használhatóságukat is.  Szívesen ajánljuk a megtekintését valamennyi korosztály, de különösen az iskolások  számára.

10 órai kezdettel a Petőfi Sándor Általános Iskola tanulói hangulatos népi játékokat mutattak be Király Miklósné tanárnő vezetésével.

Az Egyesület múltját, alapítóit, a nomád nemzedéket  Nagy Mária textilművész, a Népművészet mestere idézte meg közvetlen, érdekes képekkel illusztrált előadásával.

Akikre büszkék vagyunk címmel az egyesület  jelenéről tett említést Szabó Károlyné elnök, majd átadta az erre az alkalomra készített kitüntetéseket és díjazásokat. Emlékplakettet kaptak: Polyák Albert egykori elnök, Nagy Mari és Vidák István textilművész, a MMA tagja,  dr Varga Ferencné Király Zsiga díjjal kitüntetett Népművészet mestere, Kovács László fazekas, a Népműv. mestere és Karsay  Istvánné fafaragó népi iparművész. Oklevelet, emléklapot és jutalomkönyvet vehettek át az egyesület alapító tagjai és azon népművészek és iparművészek, akik színvonalas alkotó tevékenységükkel, a közösségért végzett kiemelkedő munkájukkal öregbítették az egyesület hírnevét.

Érdekes színfoltja volt a konferenciának Bedő Istvánné csipkeverő és Bitó Emil fémműves ritka mesterségekről szóló előadása.

A kézművesek előtt álló lehetőségeket ismertette Beszprémy Katalin, a Hagyományok Háza Népművészeti Módszertani Műhelyének tárcavezetője.

Élő –Nép -Művészet? címmel tartotta tanulságos záró előadását Romsics Imre etnográfus, múzeumigazgató, melyben szűkebb pátriája, Kalocsa és környéke népművészetét, hagyományainak megőrzését, konzerválását taglalta.

A konferenciát megtisztelte jelenlétével Pongrácz Zoltán a Népművészeti Egyesületek Szövetségének alelnöke. Köszöntötte a jubileumát ünneplő egyesületet és átadta a szervezet „születésnapja „ alkalmából a vezetőség által adományozott emléklapot és pénzadományt.

A  szellemi táplálék után fehér asztal mellett folytatódott az eszmecserék, baráti beszélgetések sora. Valóságos ünnepi lakomát készítettek és tálaltak fel a Toldi Miklós Szakgimnázium kiváló élelmezés vezetői, gondnoka, szakácsa és dolgozói.  Köszönet illeti valamennyiőjük fáradozását! Bakóné Dekszler Ilona tanárnő gondoskodása, törődése is megkönnyítette az esemény lebónyolítását.

Rendezvényünk színvonalát emelte az Arany János Kulturális Központ vezetői és dolgozói által nyújtott személyes közreműködés és adományok egész sora.

Utoljára, de nem utolsó sorban meg kell emlékeznünk Nagykőrös város Polgármesteri Hivatala által nyújtott anyagi támogatásról, melyet pályázatunk pozitív elbírálása nyomán kaphattunk a jubileumi konferencia és kiállítás megszervezésére.  Fogadják érte mindannyian hálás köszönetünket!