Duna-Tisza közi Népművészeti Egyesület eseményei

Duna-Tisza közi Népművészeti Egyesület eseményei

  • Életmű-kiállítás Tiszakécskén

Kovács Miklós, tiszakécskei kékfestő mester idén tavasszal ünnepelte 90. születésnapját, eme jeles alkalom tiszteletére életmű-kiállítás nyílt kelméiből és mintafáiból az Ókécskei Közösségi Házban április 14-én.

A kiállítást Székelyné Kőrősi Ilona, történész nyitotta meg, aki beszédében ismertette a négygenerációs Kovács- kékfestő dinasztia történetét.

– Több mint 800 évvel ezelőtt alakult meg az első kelmefestő céh Bécsben. Magyarországon legalább 300 esztendőn keresztül folyt intenzíven a kékfestés, ebből 150 év a tiszakécskei kékfestő dinasztiáé. Miklós bácsi 72 esztendeje dolgozik kékfestőként – mondta.

Kovács Miklós dédapja a 19. század második felében kékfestő üzemet, szeszfőzdét és keményítő gyárat működtetett Kecskeméten. Ennek az időszaknak emlékét őrzi a hírös városban a Festő utca elnevezése. Gyermekei közül négy fia vitte tovább a mesterséget, köztük Kovács Miklós nagyapja, aki 1900 körül Kiskunfélegyházán telepedett le. Fiai közül Károly és Miklós lett kékfestő. Miklós egy ideig édesapja mellett, a kiskunfélegyházi műhelyben dolgozott. Önálló ipari engedélyét 1927-ben kapta meg. Ugyanebben az évben megházasodott, és Újkécskén telepedett le: saját házat épített, műhelyt fejlesztett, rőfös üzletet nyitott. Miklós bácsi 1928-ban született. A mesterség, a hagyományok világa már gyermekkorában megérintette. A tiszakécskei kékfestő mester 1975-ig édesapjával közösen dolgozott. Édesapja halála után feleségével folytatta a szakmát, melyet gyermekei és reménye szerint unokái visznek majd tovább. 1976-ban Népi Iparművész, 1985-ben Népművészet Mestere címet kapott, 1995-ben pedig az Év mestere kitüntetésben részesült.

Kovács Miklós az ünnepségre feleségével, Margitka nénivel érkezett, akivel 1960-as házasságkötésük óta elválaszthatatlanok. A kékfestő mester humorban bővelkedő, ünnepi beszédében megköszönte a születésnapi tárlatot, majd köszönetet mondott családja mellett háziorvosának, valamint a kécskei patikus hölgyeknek, amiért lelkiismeretesen óvják egészségét.

A kiállítás május 17-ig tekinthető meg az Ókécskei Közösségi Házban.

  • Hungarikumszemle Ballószögön

2018. április 14-én Hungarikumszemlét tartottak Ballószögön a faluházban. A szemlén két egyesületi tagunk tartott előadást.

Csizóczki József, bőrműves interaktív előadásában a bőr hasznosításának történetéről mesélt. Több, mint 25 éve foglalkozik a bőr megmunkálásával, ékszereket, öveket, és kiegészítőket készít turáni ornamentika alapján.

Bene Ágostonné Ircsi, Gránátalma – díjas szálasanyagfonó a Tiszaalpári díszüveg fonás rejtelmeibe vezette be a kíváncsi közönséget. Munkája során leginkább szalmával, csuhéval, fűzvesszővel dolgozik, de kísérletezik más fonható természetes anyagokkal is.

Ircsi a budapesti Mesterségek és Művészetek Iskolájában szerezte szakképesítéseit, közművelődési szakember, népi játszóházi foglalkozásvezető, kosárfonó és fonottbútor készítő, népijáték és kismesterségek oktatója. A díszüvegfonást Tiszaalpáron tanulta Kálmán Jánosné Éva nénitől. A díszüvegfonás alaplépéseit tekintve hasonló a kosárfonáshoz, de az alapanyagok rendkívüli finomsága miatt egyedülállóan különleges.

  • Vidák család a Duna televízióban

Nagy Mari és Vidák István neve fogalom a népművészetben. Ők fedezték fel a nyolcvanas évek elején a nemezelést, azóta gyermekeik és unokáik is követik ezt a hagyományt. Munkáik jelenleg a Műcsarnokban láthatóak a Kézmű – Remek kiállításon.

Lányuk Vidák Anna, egy skandináv nemezművész hatására talált rá a selyemnemezre, amelyben a hagyományos nemez készítés is benne van, de mégis egy teljesen új technika, amellyel lehet a családban egy folytató és mégis megkülönböztetett alkotó.

A műsor itt tekinthető meg a 44:39 perctől

  • Gyászjelentés

Szomorú kötelességemnek eleget téve tudatom, hogy Kanalas Jánosné Gizike hosszan tartó súlyos betegség után itt hagyott bennünket. Temetése 2018.05. 15-én volt a tiszaalpári temetőben. Béke poraira!