Duna-Tisza közi Népművészeti Egyesület eseményei

Duna-Tisza közi Népművészeti Egyesület eseményei

  • Viseletkészítők III. Országos Szakmai Konferenciája

Kalotaszeg volt a témája a Viseletkészítők III. Országos Szakmai Konferenciájának, ahol az érdeklődők különböző előadásokat hallhattak a kalotaszegi viseletről. Az előadók közt szerepelt Lovász Ibolya, egyesületünk tagja, aki Kalotaszentkirályi visszaemlékezés címen tartott érdekes és megható előadást. Ibolya Kalotaszentkirályról származik, előadásából emelnék ki néhány részletet:

„Kalotaszentkirály Kolozs megye nyugati részén fekszik, Kolozsvártól 56 km-re. Lakosainak száma 1100 ebből 950 magyar és 150 román. Most békességben élnek egymás mellet.
Református temploma  a 13. századba épült. A  templom egy Mátyás korabeli haranggal büszkélkedik, ez a templomkertbe van elhelyezve, mivel elrepedt, használhatatlan. A falut két nagy csapás érte, először 1241-ben a tatárjárás során felperzselték, majd 1848-ban a havasokról levonuló román kóbor csapatok előbb kirabolták, utána felégették azt, mindössze 2 ház maradt meg.

1920 -1940 között román fennhatóság alatt volt, majd 1940-ben visszacsatolták Magyarországhoz, ekkor a fiatalok virágcsokorral fogadták a magyar katonákat. A falu határa egyben országhatár is lett. A földeknek egy része Romániába volt ezért útlevéllel mentek a mezőre az emberek. Sajnos a magyar világ nem tartott sokáig, 1944-ben újra ellepték a románok.  A románfalvak civil csapatai kifosztották a falut, három napig raboltak, ez volt az októberi nagyvásár, amikor mindent vittek, állatot, gabonát és mindent, ami mozdítható volt.

Hála Istennek, mindezek ellenére a népviselet és a szép beszéd fennmaradt. Nagyon leleményesek voltak, a ruhákat ládába rakták és elásták a földbe, még mindig meg van a láda, amibe a ruhákat megőrizték. A  Kalotaszentkirályi népviseletet színgazdagság, egyszerűség és letisztultság jellemzi.

A kislányok piros szoknyát, fehér kötőt, vállfüs inget és szőr kendőt hordtak. A fiuk bőgatyát, lobogós inget, vállon rojtos kendőt és árvalányhajas zöld kalapot. A lányok konfirmálás után gyöngyös pártát viseltek, ami eleinte üveggyöngyből, utána csiga gyöngyből készült. Régen, ha rossz hírbe került a lány, leverték a pártát a fejéről a templom előtt, ma ez már nem így van. Férjhezmenetelig hordhatják a pártát. Ehhez zöld szoknya, rózsaszín kötő, vállfüs ing, kézbevaló kendő és piros csizma jár. 40 éves kor után már kék vagy bordó szoknya és fekete földű, barna kendő. 60 éves kor után tiszta fekete viseletet hordtak. A lányok templomba menet a hajukba piros fehér zöld szalagot fonnak, a ’60-’70-es évekbe ez nem volt lehetséges, csak a markukba vitték a szalagot és ott fonták a hajukba.

Hála Istennek, a mai lányok is gyakran beöltöznek népviseletbe, és úgy mennek a templomba. A viselet nem változott, az újakat a régi után készítik, ugyanolyan a színe és a díszítése.”

„de ránk sütött végre Isten drága napja,
Emelt fővel járhat a magyar alatta,
Büszkén kiálthatjuk felnézve az égre,
Hogy magyarok vagyunk, s azoknak maradunk végtelen időkre.”