Csillagvirág Népművészeti Egyesület eseményei

Csillagvirág Népművészeti Egyesület eseményei

Három napra „összeszövődtek” a szakma legkiválóbb hazai és határon túli képviselői

„Hidat építünk korszakokon át, az értékeket méltósággal védjük. Értelme van annak, amit teszünk, bennünk, ami ősi, mind-mind megszépül. Mi vagyunk a tárgyak anyanyelve, az alkotó szikra…”

Augusztus 6-án, vasárnap délután ért véget a IX. Szőtteskonferencia háromnapos programsorozata Heves városában. A szőttespályázatnak, valamint a szakma elismert és ifjú képviselői találkozójának, 1993 óta háromévente biztosít helyszínt településünk, segítve egy olyan kézműves tevékenység tradíciójának fenntartását, melynek kezdetei a civilizáció kialakulásához nyúlnak vissza.

A XXI. Országos Szőttespályázat és a IX. Nemzetközi Szőtteskonferencia megrendezése a Hagyományok Háza Népi Iparművészeti Osztálya és a Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet munkatársai, a Hagyományos Értékek Megőrzéséért Alapítványnak és a Csillagvirág Népművészeti Egyesület aktív közreműködésének köszönhető, akik tevékenységükkel meghatározó szerepet játszanak a magyar népi iparművészet értékeinek megőrizésében, népszerűsítésében és továbbörökítésében. Hozzájuk csatlakozott Heves Város Önkormányzata, nem csupán erkölcsi, de anyagi segítségnyújtással is.

A péntek délelőtt kezdődő rendezvény a XXI. Országos Szőttespályázat legkiemelkedőbb alkotásaiból válogatott kiállítással nyílt meg, bemutatva és igazolva, hogy egy több ezer éves múlttal rendelkező kézműves tevékenység napjainkban is képes a megújulásra, és hogy a hagyományos módon, általában természetes anyagok felhasználásával készített szőttesek mennyire harmonikusan és fenntartható módon illeszthetők be mai, letisztult formákkal teli környezetünkbe is.

A kiállított termékek egytől-egyig magas színvonalat képviselő, a legfrissebb alkotói elképzeléseket reprezentáló darabok, melyek révén láthatóvá válik a jelen kézműves, tradicionális népi iparművészetére jellemző szemlélet és annak irányzatai. A hevesi tárlaton – mely egészen szeptember végéig várja az érdeklődőket a Művelődési Központban – a mindennapi életünkben is használható kortárs lakástextíliákon és közintézményekbe készült szőtteseken kívül, modern formavilágú szövött öltözetekkel és kiegészítőkkel is találkozhatunk.

A hétvégi program a szakmai előadások mellett szabadidős tevékenységgel és gyakorlati műhelyekkel is biztosította a tartalmas időtöltést. Pénteken este Kő Pál szobrászművész és Dávid Sándor népi iparművész kalauzolásával a résztvevők a jászszentandrási templommal ismerkedtek, majd esti muzsikával búcsúztatták az első napot.

Szombaton délelőtt folytatódott a munka: az előadások a marketingfogásokról, a tervezésről, a színek és anyagok használatáról, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem textil szakán folyó, és egyéb szakirányú képzésről, valamint a forrásanyagtól a népi iparművészetig témákban folytak. Az előző konferenciákhoz képest egy újítással éltek a szervezők, hiszen a résztvevőknek minden blokk után alkalmuk nyílt egy közös beszélgetésen kérdéseket feltenni, illetve megosztani véleményüket az adott témában.

A szakma képviselői az esti órákban a jász viselet fejlődését tekinthették meg a Hagyományőrző Egyesület bemutatásában, amelynek a Jászapáti Gróf Széchenyi István Katolikus Középiskola adott otthont.

A konferencia zárónapján – egy másik újdonság bevezetésével – a gyakorlati műhelyekhez kapcsolódhatott, ki-ki érdeklődési körének megfelelően. Az előkészítő műhelyben fonal-előkészítést, láncfelvetést végezhettek, míg egy másik csoport a fonalfestéshez kapott hasznos tanácsokat, miközben tapasztalhatta, hogy a környezetünkben megtalálható növények főzetével milyen színárnyalatokat „varázsolhatunk”. Voltak olyanok is, akik szövőgyakorlatokat végeztek, amihez sokszor nem kis ügyességre és fizikai erőfeszítésre van szükség. A tervezési gyakorlatok során pedig a sikeres alkotások alapjait, illetve a vászon-és gyapjúszőttesek tervezésének folyamatát ismerhették meg.

Illés Vanda, a Hagyományok Háza Népi Iparművészeti Osztályának vezetője, a rendezvény egyik fő szervezője elmondta: – A Népi Iparművészeti Osztály országos pályázatokat ír ki, melyek több szakágban kerülnek meghirdetésre. Tavaly pl. Mezőkövesd volt a helyszíne a XXVIII. Kisjankó Bori Országos Hímzőpályázatnak és Kiállításnak. Balatonlelléhez köthető az id. Kapoli Antal emlékére megrendezett Országos Faragópályázat és Kiállítás, és az idén megrendezésre került körmendi XX. Országos Fazekaspályázat és Kiállítás is a Hagyományok Háza támogatásával valósult meg. Igyekeznek vidéki helyszíneken megtartani ezeket a rendezvényeket, melyek hagyományaik révén kapcsolódnak az adott szakágakhoz.

Úgy véli, hogy a szőttespályázatokra beérkezett alkotások mind olyan tárgyak, melyek ma is használhatók, és szerinte a vidéki értelmiségi fiatalok mellett – akik örökségük révén talán még fogékonyabbak a hagyományos kultúra megismerésére –, a fővárosi értelmiség is egyre inkább vevő a népi iparművészet „új köntösbe öltöztetett” termékeire. Ez a tendencia talán köszönhető annak is, hogy kitágult a világunk; az ösztöndíjjal külföldre kerülő diákok utazásaik során ezeknek az alkotásoknak a segítségével tudják nemzetünk kézműves hagyományait bemutatni.

Napjainkban egyre inkább fontos a fenntarthatóság, a természetes anyagok használata, az, hogy a készítőtől vásároljunk. A népi viseletek nem feltétlenül változnak évszakonként, hiszen a mintakincs lehetővé teszi, hogy tovább használjuk azokat.

Az idősebb és középkorosztálynak még lehetősége volt tervezést tanulni, ami a fiataloknak már nem adatott meg. A szakági pályázatokon és a konferenciák során lehetőség van a tapasztalatok megosztására, míg az elméleti előadások segítséget nyújtanak abban, hogyan lehet a megváltozott körülményekhez alkalmazkodni, és eljuttatni ezt a fajta kultúrát a nagyközönséghez. Ezek a fórumok, események a szakmai közösségek találkozóinak kiváló színterei.

És hogy miben változtak a szőttespályázatok az évek során?

„Egyértelműen látszik a fejlődés, a repertoár bővülése. Három évvel ezelőtt alig találkoztunk gyapjú szőttesekkel, most nagyon szép gyapjú alkotások érkeztek. Régebben a futók, terítők voltak a keresettek, ezek jelentek meg inkább a beküldött anyagok között. Az idén több alkotó is pályázott öltözettel, ami a szövők nehézsége, hiszen nemcsak az alapanyagot kell elkészíteni, hanem megtervezni és kivitelezni is a ruhákat. A tervezés tehát – amit jelen pillanatban sem a szakiskolákban, sem az egyetemen nem tudnak a diákok elsajátítani – nagyon fontos lenne” – osztotta meg gondolatait Illés Vanda, aki maga is szívesen viseli a hagyományos minták és anyagok újraálmodásával született öltözeteket.

A rendezvény szakmai védnöke, Landgráf Katalin textilművész, a Magyar Művészeti Akadémia tagja első alkalommal volt a konferencia védnöke. Szerinte ebben a három napban kiderült, milyen értékek mentén, merre lehet a munkát folytatni a szakág fejlődése érdekében. „A szövés összehoz, és ha ez nem is mindig oldható meg fizikai közelséggel, egy lelki közösséget kapunk általa. Örülök, hogy vannak olyanok, akik még csak másfél-két éve kezdték el ezt a tevékenységet, de most velünk együtt élhették át a csodát… Úgy gondolom, a mostani automatizált, digitalizált világunkban, amikor egyre kevesebb embernek lesz munkája, megszerveződnek majd azok a kisebb-nagyobb közösségek, melyekben a kézművesség tovább él, ahol lesznek olyanok, akik átadják és olyanok, akik átveszik majd ezt a tudást.”

Heves város polgármestere, Sveiczer Sándor megköszönte a gyakorlati program alatt kapott sok-sok ismeretet, a konferencia közös munkáját.  Abban a reményben búcsúzott a résztvevőktől, hogy az ország minden tájegységében hasznosítsák az itt szerzett ismereteket, és térjenek vissza városunkba.   A konferencia zárásaként a rendezvényt kiemelkedően segítők „Radics Kúria emlékéremben” és városunk hoz kötődő kiadványokban részesültek:

Fáncsik Zoltánné népi iparművész, szövő szakkör-vezető, Lőrincz Etel az alkotók munkáját folyamatosan segítő iparművész, Dezsőné Borbély Emma, a „Gyapjús ház” vezetője, a debreceni szövőcsoport szervezője, a Romániai Magyar Népművészeti Egyesületek Szövetsége, illetve a konferenciák és a rendezvények technikai feltételeit évek óta szervező Balog Sándorné, a Csillagvirág Népművészeti Egyesület tagja.

Báder Miklósné, a Hagyományos Értékek Megőrzéséért Alapítvány Kuratóriumának elnöke záróbeszédében megköszönte a szakma összefogását, a résztvevők folyamatos érdeklődését, a Hagyományok Háza Népi Iparművészeti Osztályának, Heves Város Önkormányzatának, a Nemzeti Együttműködési Alapnak, Heves Városért Közalapítványnak, a Népművészeti Egyesületek Szövetségének és a Magyar Művészeti Akadémia támogatását. 

Tette ezt abban a reményben, hogy a látható összefogás nem volt hiábavaló, az összeszövődött szakmai és emberi barátságok az egyéni alkotók és a közösségek erejét táplálják.